Szépül Báder tornya

A Cibona élelmezésügyi társaság tornya messziről útba igazítja a Zágrábba érkezőt. Napközben az üvegablakok szikrázva szórják vissza a nap sugarait, az este beálltával pedig a fények egyértelműen jelzik az irányt: itt igazi látványosságban lehet része minden fanatikusnak. Márpedig Zágrábban mindenki a kosárlabda felszentelt rajongója. Európa egyik leghíresebb klubja kétszer hódította el a BEK-et – az Euroliga elődjét –, kétszer a Saporta-kupát, egyszer a Korac-kupát, háromszor volt jugoszláv, 13-szor horvát bajnok, játékosai nyolcszor emelhették magasba a Jugoszláv, ötször a Horvát Kupát.

Ennek a csapatnak a centere Báder Márton. A kezdő centere. Bármerre jár-kel a városban, folyton megállítják, és persze azonnal a Cibona a téma.
„Nagyon közvetlenek az emberek errefelé. Ezért is örülök, hogy újra a Cibona játékosa lehetek. Igazi kiváltságot jelent Zágrábban, ha a Dinamo labdarúgója, a Badel kézilabdázója vagy a Cibona kosárlabdázója vagy” – mondja Báder Márton, miközben kioszt egy sor autogramot, és összeáll boldog-boldogtalannal egy közös fotó erejéig. Boldogtalant természetesen ilyenkor nem nagyon látni.

Érdekes egyébként a Cibona szurkolótáborának viszonya a mérkőzésekhez. Teli van a Drazen Petrovic Kosárlabdacentrum – a legendás játékosnak a névhasználaton túl múzeum is emléket állít – ám a sokadalom inkább egy show-műsor nézőtáborára emlékeztet. Ülnek, tapsolnak, felhördülnek. Hangos morajlás, hullámzás a köbön. Igaz, ha a csapat lázba hozza a lelátó népét, rekedtre üvöltik magukat a jelenlévők.

„Minden mérkőzésünk jelentős társadalmi esemény. Ám szurkolótáborunk nem a labdarúgómecscseken megszokott kemény magból áll. Bár az igaz, más a hangulat, ha a Dinamo futballszurkolói is kijönnek a találkozóinkra. Ők általában akkor jönnek, ha a Partizan vagy a Crvena zvezda az ellenfél. Olyankor nem jó a vendégcsapatnak. Persze mi is kapunk rendesen Belgrádban, ha arra szólít a kötelesség” – jellemzi a szerb–horvát kapcsolatot Báder Márton.

Arra, hogy mennyire más a hangulat „egyéb” alkalmakkor, amikor nem szerb csapat az ellenfél, annak szép példája, hogy a Maccabi együttesének egyik legnagyobb sztárjaként ellenfélként a múlt héten Zágrábban játszott Nikola Vujcic – aki az „ősi ellenség” CO Split mezében cseperedett fel Horvátországban – valamennyi szép megoldását megtapsolta a közönség. Arról nem beszélve, hogy az izraeli csapatot irányító Neven Spahiját szinte a hazaiakat megillető ováció fogadta a csarnokban.


„Spahija rengeteg nagy sikert ért el a Cibona trénereként, erre itt mindig emlékezni fognak, miért fütyülnék ki?” – kérdez vissza a felvetésre a magyar középjátékos, akit szintén elfogadott a csapat és a közönség egyaránt. A bemutatásnál egy emberként zúg a lelátó, ha a 14-es számhoz ér a műsorközlő, amely mezben Báder játssza a meccseit. A Maccabi legyőzését követően pedig a csapat közösen ünnepelt, még Drazen Anzulovic, az edző is megígérte, hogy „övé az első kör” a Lake Cityben.

„Luksa Andriccsal, Davor Kussal és Marin Roziccsal kifejezetten baráti a viszonyom, vannak néhányan, akik már két éve is itt játszottak velem. Szeretem azt a mentalitást, ami a horvát embereket jellemzi” – mondja Báder, aki a tavalyi szezon előtt még élő szerződését felbontva távozott Zágrábból a Manresához, ugyanis jelentős pénzzel tartozott neki a klub. A spanyolországi kitérő nem kerül a játékos pályafutásának legfényesebb lapjaira, visszahívták, s ő örömmel jött.

„Drazen Anzulovic kifejezetten engem akart igazolni, ami számomra garancia. Ráadásul az anyagi helyzet is rendeződött, a fizetéseket rendben megkapjuk, mindenre figyelnek a klubnál, rendszeresen a kezdőcsapatban játszhatok. Jó végigmenni az utcán, vagy beülni egy kávézóba, megtaláltam a számításomat” – mosolyog a 212 centire nőtt center, miközben csibészesen rákacsint két csábosan mosolygó ifjú hölgyre, akik láthatóan nem vennék zokon, ha, úgymond, aláírna náluk is.

Szép az élet Zágrábban. A Cibona az Euroligában három győzelemmel és két vereséggel csoportjában a harmadik, az Adria Ligában 9/2-es mutatóval az élen áll. A héten az előbbi sorozatban a világ egyik elitklubját, a Maccabit verte meg 87–82-re, az utóbbiban a tabellán mögötte álló belgrádi FMP-t győzte le 82–72-re.

Báder Mártonnal a kezdő ötösben.