Van, aki háborúnak hiszi

Egy, kettő, három. Eddig kellett elszámolni, hogy megtudjuk, hányadik fehérvári kapura lövésből születik meg az első hazai gól. A 20 esztendős, a szezon előtt a nagyközönség által nem ismert, Marek Kleniar sérülése és Sájevics András bejelentése („Elég volt!”) után a rangsorban nagyot előre lépő Gonda Kamil mentségére szól, hogy a hatodik perc elején Tőkési Lajos emberelőnyben leadott lövéséből az előtte állóktól semmit sem láthatott. Mindazonáltal sokan azt hitték, a rosszul sikerült kezdés összetöri a szlovákiai fiatalembert, de nem így történt. Hiába tüzeltek rendületlenül a bajnokcsapat játékosai, ahogy lapunk is megjósolta, az UTE felettébb nagyra nőtt kapusa mindent fogott. Hol bravúrral, hol szerencsével, de rendre útját állta a korongnak.

És miután a trónkövetelő fővárosiak legjobbja, Ladányi Balázs középről a kapuba bombázta a 17. percben az első lila-fehér emberfórt, a Volán-fölény ellenére döntetlennel mentek az első pihenőre a felek. Majd a másodikra is. Gonda továbbra is remekül védett, ami viszont változott: átellenben már Budai Krisztiánnak is bizonyítania kellett tudását. Izgalmas csata zajlott a jégen, amelyet szikrázó ütközések színesítettek, viszont csúnya, felesleges durvaságok rondítottak. Miután Árkovics sporttárs mindent lefújt (esetenként azt is, amit nem kellett volna…), egyesek színészkedéssel is próbálkoztak – egy szó, mint száz, minden volt, ami szem-szájnak ingere.

Másképpen fogalmazva: mindes egyes percben érződött, hogy a játékosok nem esznek egymás tenyeréből…

Hiába támadott a Volán a harmadik harmadban kettős, majd szimpla előnyben, a csatárok hadilábon álltak a gólszerzéssel – jellemző, hogy az agilis védő, Tőkési kapuvasat eltaláló lövése volt a legnagyobb helyzet. Rendkívül elszántan védekeztek a vendégek, de végül nem úszták meg kapott gól nélkül: a 51. percben Milos Palovcík ravasz lövése talált utat a kapuba. Sok volt ez már Jozef Voskárnak és Jan Krulisnak. A szlovák és a cseh a folytatásban ahelyett, hogy társaival közösen gürcölt volna az egyenlítésért, valóságos embervadászatot tartott a jégen. Különösen Voskár viselkedése volt a jégre nem illő, minden vele szemben álló ellenfélnek odasózott, Kangyal Balázst úgy öklelte például fel, hogy még néhány csapattársa is lesújtóan nézett. Érdekes, az addig a sípját előszeretettel megfújó bíró ezúttal nem fütyült…

Az UTE többi játékosa becsülettel ment előre, a végén emberelőnyben, a kapust is lehozva beszorították a hazaiakat, s ha Horváth András lövése után nem szól oly gyorsan a síp, a Budain átcsorgó korongot a kapuba helyező Voskár révén egyenlítettek volna a lilák… Érthetően dühösek voltak a vendégek, mindazonáltal ez nem mentség arra, hogy az eddigi Volán–UTE meccseken is labilis Voskár (aki még az őt szidalmazó, feléje műanyag flakonokat dobáló szurkolóknak is neki akart menni!), valamint Krulis kézfogás nélkül, sportemberhez méltatlanul hagyja el a pályát. Mert ez nem háború!

Mestermérleg
Karel Dvorák, az Alba Volán edzője: - Nagyon nehéz meccs volt, elsősorban azért, mert sorozatban játsszuk a hasonló hőfokú rangadókat. Kettős emberelőnyben el kellett volna döntenünk a találkozót, nem sikerült, de ezzel együtt kalapot emelek játékosaim előtt.
Ancsin János, az Újpest edzője: - Nem érdemeltünk vereséget, de sajnos szokás szerint szinte végig emberhátrányban kellett játszanunk, és egy szabályosnak tűnő góltól is megfosztott bennünket a játékvezető. Szerencséje volt a Volánnak, de persze nem csak ez döntött.