Erőlködött, de nyert a Debrecen

Maradjunk annyiban: érdekes módját választotta a búcsú bejelentésének a bajnokcsapat – gyakorlatilag nem létező – kommunikációs osztálya. Sandro Tomic és Ronald Habi távozását az egyébként a hangját Shreknek is kölcsönző Gesztesi Károly, illetve fiai, Márkó és Dávid kezdőrúgása előtt jelentette be a klub, talán ezért késtek meg az ilyen esetben minimum dukáló tapssal a hírtől kissé kóválygó szurkolók.

A horvát kapus, illetve a horvát-magyar kettős állampolgárságú középpályás a Honvédnál találhat új otthonra, s a szurkolói közbeszéd szerint Böőr Zoltán is piros-fehér-fekete szerelést ölthet a tavasszal, míg a „bevételi” oldalra kerülhet a múlt héten tesztelt francia-kameruni csatár, Jimmy Tchana, illetve a gaboni válogatott Thierry Issiémou, legalábbis nevezettek meggyőzték a Lokit edző Miroslav Beráneket, azaz innentől a klubvezetőkön és a menedzsereken a sor.

Ugyanezt bajosan lehetne elmondani esetleges sikerével a második pozícióba felkúszó Lokiról, sőt a címvédő eléggé ötlettelenül s feltűnően lassan akciózgatott az Oláh Gábor utcai idényzárón. Pardon, ez így túlzás, láthatóan átgondolt – s nem mellékesen végig is futó – kombinációt az első periódusban a Paks részéről jegyezhettük fel. Ne tévesszen meg senkit a felállásban közölt öttagú vendég hátvédsor, az elsőre nyilván elborzasztó védőszám tudniillik nem jelentette azt, hogy a Duna-partiak bevették volna magukat a saját tizenhatosukra, ahonnan az istenért sem lehetett kiimádkozni őket. Molnár Zoltán, valamint Barics Péter (utóbbi első félidei lecseréléséig) rendre felzárkózott a középpályásokhoz, ha a Paks elhagyta biztonságosan kiépített állásait. Az optimisták négy-öt gólos hazai sikert jósoltak az összecsapás előtt, csakhogy – legalábbis a nyitó periódusban – szó sem volt róla, hogy a Loki atomjaira szedte volna a Paksot, amely utóbbi négy bajnokiján kudarcélmény nélkül nyolc pontot gyűjtött. Ráadásul ezen fellépéseken gólt sem kapott.

Úgy tetszett, a vendégek frissítő helyett tévedésből „nehéz vizet” ittak a szünetben, meglehetősen álmatagon, lomhán kezdék ugyanis a második játékrészt – a Loki pedig Sándor Tamással a védősorban. A kényszerből mindkét középső bekkjét (Dragan Vukmirt és Virág Bélát) lecserélő Miroslav Beránek – a kispadon nem lévén belső védő – a hátsó alakzat centrumába vezényelte az irányítót, akinek helyét a felettébb indiszponáltan kezdő Leandro vette át a pálya közepén.

Nem feltétlenül az újabb, eleddig sosem látott debreceni felállásnak betudhatóan, de pörgősebb lett a meccs. A kapuja elé szorult a Paks, s adott esetben a „minél messzebb a kaputól a labdát” elv alapján futballozott. Az igazsághoz hozzátartozik: a zöld-fehérek időnként ezután is tiszteletüket tették a túlsó térfélen, ám kósza támadásaikban már nem lehetett felfedezni az első játékrészben esetenként meglévő terv-szerűséget. Utóbb pedig a szerencse is elpártolt a vendégektől, akik 522 perc után gólt kaptak bajnoki mérkőzésen. Ha summáznunk kell, azt mondjuk: a második félidő alapján nem érdemtelen a hazai siker, mindamellett a bajnokra ráfér a szünet – és némi renoválás.

---- 25. perc: Középen, 18 méterre a paksi kaputól szabadrúgáshoz jutott a Debrecen: Sándor Tamás, Kiss Zoltán és Leandro is a labda mögé állt, végül az utóbbi ballal a bal kapufára csavart.
30. perc: Buzás ment el a jobb oldalon, középre játszott, Báló a védőjét megelőzve öt méterről a kapu felé passzolta a labdát, amely Csernyánszkiról kipattant, így Buzás tíz méterről ismételhetett – a labda a kapu torkában álló Bernáthról vágódott az alapvonalon túlra.
32. perc: Sidibe lefejelte a labdát Leandrónak, aki 13 méterről, fél fordulatból lőtt, a vendégek kapusa a léc alól tisztázott szögletre.
33. perc: Leandro balról ívelt középre, Zsolnai az ötösről – senkitől sem zavartatva – fejelhetett, ám bólintása olyan gyengére sikerült, hogy Kovács Attila könnyűszerrel csípte el a labdát.
35. perc: Mészáros István ívelt előre, a két debreceni védő, Bernáth és Virág Béla nem értette meg egymást, így Báló kibújt közöttük és tíz méterről ballal lőtt, a labda Csernyánszki kezéről perdült a kapu fölé.
75. perc: Dzsudzsák 22 méterről futtából, ballal megcélozta a jobb alsó sarkot, Kovács Attila vetődve szögletre tenyerelte a labdát.
79. perc: Leandro balról ívelt be, Dombi a hosszú oldalon előrevetődve hat méterről lefejelte a földre a labdát, az átpattant a kapuson, de a gólvonal előtt álló Horváth Sándor fejjel szögletre mentett.
84. perc: Dzsudzsák jászotta magát tisztára a tizenhatoson belül, balról keresztbe lőtte a labdát, a becsúszó Sidibe pedig a bal kapufa tövénél közvetlen közelről a kapufa külső lapjára passzolt.
85. perc: Szatmári balról beadott, Sidibe Leandróhoz fejelt, aki hét méterről bal belsővel félmagasan a kapu jobb oldalába helyezett.
1–0
88. perc: Egy, a jobbösszekötő helyéről érkező beadást elnéztek a debreceni védők, a csereként beálló Varga László négy méterről Csernyánszki ölébe fejelte a labdát. ---- Köszönettel tartozik a Loki Csernyánszki Norbertnek, a kapus kétszer is megóvta kapuját a góltól. Az összjátékban aktív, de sokat hibázó Leandróra voksolunk a mezőny legjobbjaként. Ha ki kell emelnünk még valakit a hazai együttesből, az Sándor Tamás, aki a második játékrészben a védősor centrumából is megpróbálta mozgatni a DVSC-t. Elismerő szó illeti a szünetben csereként beálló Mészáros Norbertet és Dzsudzsák Balázst is. A vendégeknél Kovács Attila, amit lehetett, azt védte, Molnár Zoltánon pedig talán ha egyszer sikerült átverekedniük magukat a Debrecen támadóinak. A vendégcsapatból Buzás Attila nyújtott még az átlagosnál jobb teljesítményt, ám alighanem Báló Tamás lett volna a vendégcsapat hőse, ha első félidei ziccerét gólra váltja.