„Beletörődtem, hogy kihagyom a vébét”

Nemrégiben még a január 20-án kezdődő férfi kézilabda-világbajnokság helyszíneit böngészgette az interneten Laluska Balázs, az Ademar León légiósa. A sors azonban úgy hozta, hogy a balkezes átlövő nem lehet ott Skaliczki László csapatában Németországban – elég volt egy szerencsétlen mozdulat, s a 25 éves játékos mai műtétjére készül, s a vébérajt idején a spanyol klub rehabilitációs edzőjével dolgozik majd mielőbbi visszatérésért. A León december 10-én a norvég Sandefjord ellen játszott KEK-nyolcaddöntő-visszavágót, a továbbjutás már rég eldőlt, amikor bekövetkezett egy szerencsétlen mozdulat, s Laluska jobb bokájában elszakadtak a szalagok.

– Fel tudná idézni a sérülés pillanatát?
– Az első félidő vége felé, egy sáncolásnál éppen a csapattársam lábára érkeztem vissza, s aláfordult a bokám. Bosszankodtam, hiszen nem ment roszszul a játék, de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen komoly a baj.

– Mikor derült ki, hogy műtétre lesz szükség?
– Bár éreztem a bokámat, nem voltak nagy fájdalmaim, s bíztam benne, hogy néhány napos pihenő után visszaállhatok a társaim közé. Két nappal később azonban elvégeztek egy speciális vizsgálatot, s akkor kiderült, műtétre van szükség. Valószínűleg meg lehetne próbálni hagyományos kezeléssel is rendbe hozni a lábamat, ám akkor bármelyik pillanatban kiújulhatna a sérülés, én pedig nem akarom, hogy a bokámmal kelljen szenvedni éveken át.

– Így viszont biztos, hogy lemarad a németországi világbajnokságról.
– Tulajdonképpen ez az egyetlen gond, hiszen önmagában egy bokasérülés – még ha műtétre is van szükség – nem tragédia, sokkal gyorsabb a gyógyulás, mint a térdproblémák esetében. Ez azonban most a lehető legrosszabbkor jött.

– Esélye sincs, hogy a világbajnoki rajtig felépüljön?
– Csodák persze vannak, de jelenleg úgy tűnik, hogy január elején kezdhetem el a rehabilitációs munkát és huszadika körül az edzéseket. Nos, ekkor a fiúk már játszanak Németországban. Nem akarok feleslegesen reménykedni, azaz beletörődtem, hogy kihagyom a vébét.

– Nem bosszantani akarom, de úgy tűnik, minden idők legszínvonalasabb s legjobb hangulatú világversenyéről marad le.
– Tisztában vagyok vele, hogy a csodálatos német csarnokokban valódi kézilabdaünnep lesz a világbajnokság, de ez van. Bízom benne, hogy a srácok bizonyítják, sokra hivatott csapat a miénk, s remélem, sokat tesznek azért, hogy ott legyenek, pontosabban ott legyünk a pekingi olimpián. Én majd a távolból szurkolok, s annyit ígérhetek, hogy ezen nem múlik majd a siker.

– A klubja ragaszkodott a spanyolországi műtéthez?
– Leónban ideálisak a feltételek, s olyan orvos végzi majd az operációt, aki már több csapattársamnak rendbe tette a bokáját, így természetesen megbízom benne.

– A klubnál hogy fogadták a sérülés hírét?
– Mindenben támogatnak, a csapattársaim pedig próbáltak felvidítani, s ez sikerült, is, hiszen optimistán várom a keddi műtétet. A csapatnak egyébként most jól megy, a KEK-ben ott vagyunk a negyeddöntőben, a bajnokságban pedig a harmadik helyen állunk, csak a Portland San Antonio Pamplona és a Ciudad Real előz meg minket, mögöttünk van viszont két Bajnokok Ligája-negyeddöntős csapat, a Barcelona és a Valladolid. Mióta visszatértem a magyar válogatott legutóbbi összetartásáról, nekem is egyre jobban ment a játék.

– Beszélt már a sérülése óta Skaliczki Lászlóval?
– Természetesen többször is hívtuk egymást. A szövetségi kapitány is igyekezett lelket önteni belém, s megnyugtatott, hogy a jövőben is számol velem. Számomra a válogatott szereplés lehetősége is komoly motivációt jelent. Elhatároztam, hogy nem rágódom a történtek miatt, s azon leszek, hogy tökéletesen megerősítsem a bokámat.

– A sérülés egyetlen haszna, hogy nyugodtabb lehet a családi karácsony, nem kell mindjárt az ünnepek után edzőtáborba rohanni.
– Azért én szívesen rohantam volna… Fontos számunkra az idei szenteste, hiszen ez lesz hét hónapos Bence fiunk első karácsonya. Persze most még nagyon kicsi ahhoz, hogy értékelje az ünnepet, de mi azért nagy izgalommal várjuk a gyertyagyújtást. A kedvesem édesanyjánál itthon töltjük az ünnep első napját, aztán, remélem, lesz alkalom találkozni minden családtaggal.

– Egy szegedi fiatalember esetében fölösleges is az ünnepi menüről kérdezni, mert az csak halászlé lehet.
– Lehet, hogy halászlé is lesz, de nekem a legjobban a töltött káposzta hiányzik Leónban. Spanyolországban egyáltalán nincs tejföl, márpedig a káposzta friss kenyérrel és tejföllel az igazi! ---- H ---- &