Magyar parádé és első hely

Valószínűleg a sanoki szervezők is sejtették, hogy a házigazdák Magyarország elleni mérkőzésén dől el a 2006-os Karácsony-kupa első helye, nem véletlenül hagyták a végére ezt a találkozót. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy nem így tervezték a „döntőt”, hiszen Skaliczki László játékosai esélyt sem adtak a vendéglátóknak, s remek teljesítménnyel gyűjtötték be harmadik győzelmüket.

A lengyel válogatott meccseire rendre sokan voltak kíváncsiak a sanoki csarnokban, s a nézők természetesen hazai sikert vártak a mieinkhez hasonlóan világbajnoki résztvevő csapatuktól.

Keményen, pontosan, rengeteg lábmunkával védekezett a magyar válogatott, ami érezhetően megzavarta a házigazdákat. Ráadásul Tatai Péter remek formában védett, így ha helyzetbe is kerültek a lengyelek, gólt csak elvétve tudtak szerezni.
Már a 20. perc is eltelt, és még mindig csak két találatnál járt Lengyelország, a sok emberhátrány sem zavarta a magyar csapatot. Annál nagyobb gondban volt Daniel Waszkiewicz, hiszen kezdősora csődöt mondott, s a cserejátékosok sem bírtak a mieinkkel.

A magyar csapat támadásait a nagy kedvvel kézilabdázó Császár Gábor vezényelte, ezúttal a beállósok és a szélsők nyújtottak átlagon felüli teljesítményt. A második félidő derekán már csak az volt a kérdés, hogy milyen különbséggel nyer Skaliczki László együttese. A vége 29–18 lett, s a sportszerű hazai publikum megtapsolta a vendégek látványos, kínai figurából (is) elért góljait.
A különdíjak átadásánál is taroltak a magyarok. Tatai Péter kapta a legjobb kapusnak járó serleget, míg Császár Gábor lett a legjobb játékos, egyben gólkirály is 26 találattal.

MESTERMÉRLEG
Daniel Waszkiewicz: – Nem bírtunk a magyar együttes védekezésével és remekül védő kapusával, így esélyünk sem volt a győzelemre.
Skaliczki László: – Jó volt látni, hogy nagyon sok ötlettel és nagy kedvvel játszottak a fiúk. Fontos, hogy mindenki pályára léphetett, s minden mezőnyjátékos szerzett gólt.