Aranylapátolás hava

AMLER ZOLTÁNAMLER ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2006.12.31. 00:52
Címkék
Min­den idők leg­si­ke­re­sebb vi­lág­baj­nok­sá­gát zár­ta ha­zánk a sze­ge­di kajak-kenu vb-n, hi­szen ti­zen­két arany-, két ezüst- és négy bronz­ér­met nyert, egy mon­dat­ban ös­ze­fog­lal­va…
Egy mondatban: őrület volt!

Kovács Katalin (balra), Janics Natasa: ?Miénk a világ!?
Kovács Katalin (balra), Janics Natasa: ?Miénk a világ!?
Mirkó István
Kovács Katalin (balra), Janics Natasa: ?Miénk a világ!?

…őrület volt, nem vi­tás, ez­rek és ez­rek in­dul­tak a Maty-éri pá­lyá­ra fe­lejt­he­tet­len han­gu­la­tot va­rá­zsol­ni, nagy si­ker­rel, hi­szen az összes szám­ban tök utol­só pa­kisz­tá­ni legényektől kezd­ve a leg­több­ször legyőzött nagy ri­vá­lis né­met egy­sé­ge­ken át min­den­ki egyöntetűen han­goz­tat­ta, hogy so­ha éle­té­ben nem tud­ja ki­tö­röl­ni az emlékezetéből a sze­ge­di na­po­kat, ame­lyek­nek leg­in­kább mi, ma­gya­rok örül­het­tünk, lát­ván ka­ja­ko­sa­ink és ke­nu­sa­ink meg­is­mé­tel­he­tet­len pro­duk­ci­ó­ját, ami­vel a jú­li­u­si, racicei kon­ti­nens­vi­a­dal tíz arany­ér­met ho­zó tel­je­sít­mé­nyét is fe­lül­múl­ták, keb­lé­re ölel­te őket a nép, imád­ta, ra­jon­gott ér­tük, ami be­val­lot­tan egy csep­pet za­var­ta az edzőlegendát, az öntörvényű, meg­szál­lott, lá­nya­i­ért tűzbe menő Fábiánné Rozs­nyói Ka­ta­lint, a Ka­ti né­ni­ként szó­lí­tott, a ver­se­nyek alatt a csó­nak­há­zat mind­össze egy­szer, az­az egyet­lenegy­szer el­ha­gyó kor­sza­kos zse­nit, aki több edzőtársával egye­tem­ben ki­csit félt at­tól, hogy ta­nít­vá­nyai fi­gyel­mét el­te­re­li az ün­nep­lés, a miliő, de hi­á­ba, mert az iga­zi klasszis töb­bek kö­zött ar­ról is­mer­szik meg, hogy min­den kö­rül­mény kö­zött ki­hoz­za ma­gá­ból a ma­xi­mu­mot, ame­lyet ki is hoz­tak a höl­gyek, ki­emel­ve ter­mé­sze­te­sen a Ko­vács Ka­ta­lin, Janics Na­ta­sa kettőst, a vi­lág­csú­csot fel­ál­lí­tó sztár­pá­rost, az ahol el­in­du­lok, ott nye­rek terv­vel ne­ki­vá­gó, azt vég­re is haj­tó, ös­­sze­ülé­se óta ve­ret­len du­ót, az 1000 mé­te­ren a kí­na­i­a­kat több mint fél ha­jó­val megelőző, az utol­só mé­te­re­ken kiengedő, 500-on és 200-on is szé­dü­le­te­set repesztő egy­sé­get, amely rá­adá­sul ezt a há­rom ara­nyat to­váb­bi há­rom­mal tol­dot­ta meg, mi­ál­tal a né­gye­sek kö­zött is ott ta­lál­tuk Ka­tit és Na­ta­sát, a két ka­ja­kos szu­per­sztárt, akik Paksy Tí­mea ve­zér­eve­zé­sé­vel 1000 mé­te­ren tö­ké­le­tes szink­ron­ban la­pá­tol­va Ke­resz­te­si Ale­xand­rá­val uta­sí­tot­ták ma­guk mö­gé a töb­bi­e­ket úgy, hogy a fu­tam után mind a négy lány ros­­szul lett, an­­nyi­ra ki­haj­tot­ta ma­gát, sőt Fa­ze­kas Krisz­ti­ná­val 500 mé­te­ren is elsők let­tek, még ak­kor is, ha ez­út­tal nem a leg­job­ban ha­ladt a ha­jó, ami a ma­xi­ma­lis­ta lá­nyo­kat egy pil­la­nat­ra mo­ró­zus­sá is tet­te, ám Patyi Me­lin­dá­val a ve­szek egy mély lé­leg­ze­tet, majd durr be­le szám­ban, a 200-as sprint­tá­von is le­igáz­ták a me­zőnyt, amely Ke­resz­te­si Ale­xand­ra frap­páns meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint az ebéd­re pa­ra­zsat evő Paksy Tí­mea há­tát néz­het­te csak a 200 egyes so­rán, nem be­szél­ve az 500-as és 1000-es fi­ná­lé­ról, ame­lyek­ben Be­ne­dek Dalma iga­zol­ta, őt is ké­re­tik a leg­na­gyobb ka­ja­kos hősök kö­zött em­le­get­ni, ami ter­mé­sze­te­sen nem esik ne­he­zünk­re a cél­tu­da­tos, hig­gadt ver­seny­zé­sét lát­va, no és az a mo­soly, amely el­káp­ráz­tat­ta a fér­fi- szí­ve­ket, mind­azo­nál­tal a höl­gyek sem pa­nasz­kod­hat­tak, mint ahogy nem is tet­ték, el­vég­re szá­muk­ra is va­ló­sá­gos szép­ség­ver­sen­­nyel ért fel ez né­hány nap, ki­dol­go­zott felsőtestek, ido­mok s mi egy más, nem cso­da a sok há­zas­sá­gi aján­lat, ame­lyet az urak is kap­tak, de fog­lal­koz­zunk in­kább a víz­ben el­ért si­ke­rek­kel, mond­juk a Kammerer Zol­tán, Kucsera Gá­bor ka­jak­pá­ros 1000 mé­te­res im­po­záns győzelmével, vagy ép­pen a Gyö­kös La­jos, Kö­kény Ro­land, Vereckei Ákos, Hor­váth Gá­bor K–4-es 1000-es di­a­da­lá­val, a né­gyes két olim­pi­ai baj­no­ká­nak, a cí­mek so­rá­val büszkélkedő Ve­reckeinek és Hor­váth­nak a kis­gyer­me­keket idéző, meg­ha­tó ün­nep­lé­sé­vel, vagy ép­pen a ke­nus le­gen­da, Kolonics György újabb nagy do­bá­sá­val, az­zal, hogy Kozmann Györg­­gyel össze­áll­va 1000 mé­te­ren meg­le­pe­tés­re vi­lág­baj­nok lett, rá­adá­sul úgy, hogy há­rom ha­jó­hos­­szal előzte meg a má­so­dik he­lyen cél­ba érő ka­na­dai egy­sé­get, mél­tán szólt a vas­taps, mint ahogy mél­tán szólt a töb­bi ma­gyar spor­to­ló­nak is, a rendezőknek, ma­guk­nak a szur­ko­lók­nak, mert őrület volt ez, nem vi­tás! ---- H ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik