Egy mondatban: őrület volt!…őrület volt, nem vitás, ezrek és ezrek indultak a Maty-éri pályára felejthetetlen hangulatot varázsolni, nagy sikerrel, hiszen az összes számban tök utolsó pakisztáni legényektől kezdve a legtöbbször legyőzött nagy rivális német egységeken át mindenki egyöntetűen hangoztatta, hogy soha életében nem tudja kitörölni az emlékezetéből a szegedi napokat, amelyeknek leginkább mi, magyarok örülhettünk, látván kajakosaink és kenusaink megismételhetetlen produkcióját, amivel a júliusi, racicei kontinensviadal tíz aranyérmet hozó teljesítményét is felülmúlták, keblére ölelte őket a nép, imádta, rajongott értük, ami bevallottan egy cseppet zavarta az edzőlegendát, az öntörvényű, megszállott, lányaiért tűzbe menő Fábiánné Rozsnyói Katalint, a Kati néniként szólított, a versenyek alatt a csónakházat mindössze egyszer, azaz egyetlenegyszer elhagyó korszakos zsenit, aki több edzőtársával egyetemben kicsit félt attól, hogy tanítványai figyelmét eltereli az ünneplés, a miliő, de hiába, mert az igazi klasszis többek között arról ismerszik meg, hogy minden körülmény között kihozza magából a maximumot, amelyet ki is hoztak a hölgyek, kiemelve természetesen a Kovács Katalin, Janics Natasa kettőst, a világcsúcsot felállító sztárpárost, az ahol elindulok, ott nyerek tervvel nekivágó, azt végre is hajtó, összeülése óta veretlen duót, az 1000 méteren a kínaiakat több mint fél hajóval megelőző, az utolsó métereken kiengedő, 500-on és 200-on is szédületeset repesztő egységet, amely ráadásul ezt a három aranyat további hárommal toldotta meg, miáltal a négyesek között is ott találtuk Katit és Natasát, a két kajakos szupersztárt, akik Paksy Tímea vezérevezésével 1000 méteren tökéletes szinkronban lapátolva Keresztesi Alexandrával utasították maguk mögé a többieket úgy, hogy a futam után mind a négy lány rosszul lett, annyira kihajtotta magát, sőt Fazekas Krisztinával 500 méteren is elsők lettek, még akkor is, ha ezúttal nem a legjobban haladt a hajó, ami a maximalista lányokat egy pillanatra morózussá is tette, ám Patyi Melindával a veszek egy mély lélegzetet, majd durr bele számban, a 200-as sprinttávon is leigázták a mezőnyt, amely Keresztesi Alexandra frappáns megfogalmazása szerint az ebédre parazsat evő Paksy Tímea hátát nézhette csak a 200 egyes során, nem beszélve az 500-as és 1000-es fináléról, amelyekben Benedek Dalma igazolta, őt is kéretik a legnagyobb kajakos hősök között emlegetni, ami természetesen nem esik nehezünkre a céltudatos, higgadt versenyzését látva, no és az a mosoly, amely elkápráztatta a férfi- szíveket, mindazonáltal a hölgyek sem panaszkodhattak, mint ahogy nem is tették, elvégre számukra is valóságos szépségversennyel ért fel ez néhány nap, kidolgozott felsőtestek, idomok s mi egy más, nem csoda a sok házassági ajánlat, amelyet az urak is kaptak, de foglalkozzunk inkább a vízben elért sikerekkel, mondjuk a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kajakpáros 1000 méteres impozáns győzelmével, vagy éppen a Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor K–4-es 1000-es diadalával, a négyes két olimpiai bajnokának, a címek sorával büszkélkedő Vereckeinek és Horváthnak a kisgyermekeket idéző, megható ünneplésével, vagy éppen a kenus legenda, Kolonics György újabb nagy dobásával, azzal, hogy Kozmann Györggyel összeállva 1000 méteren meglepetésre világbajnok lett, ráadásul úgy, hogy három hajóhosszal előzte meg a második helyen célba érő kanadai egységet, méltán szólt a vastaps, mint ahogy méltán szólt a többi magyar sportolónak is, a rendezőknek, maguknak a szurkolóknak, mert őrület volt ez, nem vitás! ---- H ---- &