Majthényi Szabolcs fején a világbajnokságon az abszolút legjobbnak járó vándordíj, az ezüst- sombrero
Florida, napsütés, hívogató hullámok, s a távolban néhány fehér (ezüst, piros, kék, zöld) vitorla…
Ez már önmagában is elég lehetne ahhoz, hogy az ember remek hangulatba jöjjön, hát még ha mindez futamgyőzelmekkel és világbajnoki címmel is párosul!
Majthényi Szabolcs és Domokos András szinte szárnyalt a tengerentúli repülő hollandi világbajnokságon: kilenc futamból nyolcat megnyert, és mivel egynek az eredménye kiesik, gyakorlatilag százszázalékos teljesítménnyel zárta a viadalt.
A sikerduó elhozta az abszolút legjobbnak járó vándordíjat, az ezüstsombrerót is. Ennek a díszes fejfedőnek (bár tetemes súlya miatt aligha hordaná szívesen a fején bárki is) pedig története van.
Majd három évtizede már, hogy a mexikói szövetség úgy döntött, felajánlja annak, aki az összes futamot beleértve a legjobb a világbajnokságon (a végeredmény kihirdetésekor ugyanis a legrosszabbat mínuszolhatják a versenyzők). Emiatt egyáltalán nem törvényszerű, hogy a világbajnok viheti haza.
A sombrero tehát vándorol a világban – Magyarországon most van harmadszor.
Visszajött.
Átrepülte az óceánt odafelé, és szerencsére visszafelé is, mert Majthényiéknak nemigen akaródzott megválni tőle.
Szerencsére nem is kellett.
A sombrero április óta egy széfben „csücsül”, mert túl drága ahhoz, hogy csak úgy otthon tartsák a polcon. Átmenetileg volt már sportmúzeumi kiállítási tárgy, ám a legtöbb időt biztonságos „menedékben” töltötte. Ott lesz egészen addig, amíg a legközelebbi világbajnokság alkalmával újra útra nem kel.
Majthényiékat azonban „nem feledheti”, hiszen immár háromszor vésték a nevüket a karimájába. És reméljük, lesz még rá alkalom, hiszen a magyar páros a repülő hollandi szakág egyik klasszisa, amelyik versenyen elindul, számolni kell vele.
De mi is az a repülő hollandi? Azt mondják: életforma.
A vitorlázás eleve maga a szabadság, hiszen az a lényege, miként tudsz együttműködni a természet erőivel (figyelem, nem a természet legyőzése a cél!) annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Ahhoz, hogy valaki jó vitorlázó legyen, ismernie kell a vizet, a levegőt, a különböző időjárási körülményeket. Ha, mondjuk, egy laikus behajózik a Balaton közepére és körbenéz, már azt sem biztos, hogy tudja, mire kell figyelni. Ám egy vérbeli vitorlázó látja, honnan fúj a szél, merre visznek az áramlások.
Összetett sport ez, talán az egyik legösszetettebb a világon. A természeti sportokhoz kell sorolni, hiszen a vízen zajlanak a versenyek, fizikai erőre is szükség van, mivel a repülő hollandiknak nincs tőkesúlyuk, ami azt jelenti, hogy könnyen borulnak, folyamatosan egyensúlyban kell tartani őket. (Majthényi szerint ez a legjobb benne, hogy akár testmozgással is lehet dinamizálni a hajó mozgását.) Szellemi sport, mert pillanatok alatt kell döntéseket hozni a már említett természeti jelenségeknek megfelelően, és technikai sport, hiszen jó hajó, jó vitorla, jó árboc nélkül semmire sem megy az ember.
Majthényi azt mondja, még ennyi év után is, minden egyes futamon tanul valamit az ember. Jó példa erre a Fertő tó. Legalább száz futamon versenyzett már ott, de még két egyforma nem volt. Ez azonban nem akadályozta meg abban a sikerpárost, hogy a nyár végén a Fertő tavon megszerezze harmadik Európa-bajnoki aranyát.
Világbajnoki és kontinensbajnoki cím ugyanabban az évben – ilyen még nem volt, és ez az (persze a napsütés, hullámok, fehér vitorlák satöbbi mellett), amitől igazán remek hangulatba kerül. ---- H ---- &
