A legsikeresebb pilóta„Az idény végén befejezem a pályafutásomat – mondta Michael Schumacher a sajtótájékoztatón. – Imádom az autósport világát, és elmondhatatlan, mennyi mindent kaptam tőle az életem során. Mindenkinek köszönöm a támogatást, elsősorban feleségemet, Corinnát és két gyerekemet emelném ki, ők adtak erőt mindenhez, amit a Formula–1-ben elértem. A jövőben sokkal több időt tölthetek velük, nekik szentelem az életem.”
Tizenöt és fél szezon, hét világbajnoki cím, sorra döntögetett rekordok, rengeteg lélegzetelállító futamgyőzelem és csaknem ugyanannyi vitatott helyzet tette minden idők egyik legnagyobb és legnépszerűbb autóversenyzőjévé. Miután a kilencvenes évek első felében eltűntek a korábbi érát meghatározó pilóták, Alain Prost, Ayrton Senna és Nigel Mansell, a Formula–1 összeforrt Michael Schumacher nevével.
A Benettonnál megszerzett két vb-címe után a Ferrarival bámulatos sikersorozatot produkált, a szakág történetének legdominánsabb istállójában egyedül arathatta le a babérokat, csapattársainak csak a részsikerek jutottak. Mégis csupán a mindenkori versenyzőtársa érezhette magát rosszul, hiszen Schumi éppen azt élvezte a legjobban, hogy a győzelem mámorát megoszthatta mérnökeivel, szerelőivel, szurkolóival.
Ezért volt tökéletes választás Monza, ahol a Ferrariba szerelmesedett tifosók tízezrei előtt ünnepelhette meg egyik legnagyobb idei győzelmét. A verseny előtt és után sokatmondóan megölelte Luca di Montezemolót, a Ferrari elnökét, a díjkiosztón utódjának, Kimi Räikkönennek súgta oda, hogy az olasz szurkolók szeretete egy év múlva felé árad majd.
A döntést már a nyáron meghozta, a förtelmes idénykezdést követően Indianapolisban kellett a csapat tudtára adnia, hogyan képzeli el a jövőjét. A döntés tulajdonképpen nem is az ő kezében volt, hiszen Räikkönen érkezése addigra eldőlt, és az volt a kérdés, hogy az útjába áll-e a Jean Todt fia által menedzselt Felipe Massának, vagy azután, hogy elérte, amit lehetett, félrehúzódik, és hagyja kibontakozni a fiatal brazilt.
Természetesen az utóbbi mellett döntött, s emellett támogatta, segítette Massát. Közben a Ferrarinak fordult a szerencséje, és Schumacher elkezdte ledolgozni Fernando Alonsóval szembeni hátrányát. A 25 pontos különbség a monzai győzelemmel kettőre fogyott, és mivel Schumacher volt lendületben, úgy tűnt, meglesz a nyolcadik világbajnoki címe.
Úgy volt képes versenyről versenyre közeledni Alonsóhoz, hogy közben nagydíjanként vagy százszor feltették neki a kérdést: hogyan tovább? És nemcsak az újságírók próbálkoztak, maga Bernie Ecclestone is odáig ment, hogy egyik beosztottja révén feltette a kérdést Sabine Kehmnek, Schumi személyi sajtótitkárának, hogy szeretne-e olyan belépőt 2007-ben, amellyel a verseny előtt felmehet a rajtrácsra? Kissé naivan abban a válaszban reménykedett, hogy „…nekem arra már úgysem lesz szükségem”, de csalódnia kellett, hiszen Kehm úgy válaszolt: „Ki ne szeretne?”
Schumacher menedzsere, Willi Weber végig ellenezte a monzai bejelentést, ő azt szerette volna, ha Schumachernek a szezon végén elég eldöntenie, hogy visszavonul-e. Csakhogy a Ferrari vezetősége ragaszkodott a tavasszal megírt forgatókönyvhöz. A vb végkimenetele nem volt döntő szempont, és bár két versennyel az idény zárása előtt pontszámban beérte Alonsót, az utolsó két viadal rosszul alakult számára, és Brazíliában meg kellett elégednie a világbajnoki második hellyel.
Néhány nappal az utolsó futam után máris arról beszélt mindenki: vajon mikor tér vissza? Az biztos, hogy a Formula–1-től nem távolodik el, a Ferrarinál tanácsadóként dolgozik. Az sem lenne meglepő, ha a Scuderia esetleges gyenge szezonkezdése után tesztelné a vörös gépet.
Főállásban azonban apa lesz, mert erre régóta vágyott. Hogy ne kelljen februárban tudnia, hol lesz június 15-én. Már csak az a kérdés: mennyire tud alkalmazkodni az eddiginél sokkal lassabb életvitelhez? ---- H ---- &