Egy jegesmedve Moszkvából

Az adott évjáratban a legjobb hokisnak lenni Oroszországban körülbelül olyan, mint ha valaki Japán legjobb szumóbirkózója vagy az Egyesült Államok legjobb kosárlabdázója lenne – külföldi létére. Márpedig Galló Illés – aki csak szeptemberben tölti be tizenötödik életévét, de ehhez már 185 centi és 80 kiló – megannyi orosz internetes forrás adataival bizonyíthatóan tényleg a legeredményesebb, legjobb hokis ebben a korcsoportban. S ha a fenti tény alig-alig hihető, vajon hová tegyük azt körülményt, hogy Illés úgyszólván ismeretlen a sportág honi irányítói előtt? Mint ahogy a szlovák és a svéd serdülőbajnokság gólkirályáról, Pilcsik Tamásról és Hári Jánosról is csak roppant hiányos információkkal rendelkeznek idehaza. Pedig speciel Svédország a jelenlegi olimpiai és világbajnok, északi szomszédunk pedig 2002-ben bizonyult a földkerekség legjobbjának.

Hat gyerek – és mellé egyetlen fizetés

És akkor kanyarodjunk viszsza a bevezetőben elejtett félmondathoz, amely szerint az orosz szövetség által felettébb intenzíven ostromolt – mert a nagy Oroszország haladéktalanul honosítani szeretné a picinyke Magyarország tehetséges szülöttét! – center még csak nem is a legtehetségesebb csemete a Galló famíliában.

Nem, mert az időrendben negyedik gyermek a hatból, a nem egészen tizenegy éves Vilmos – ha hinni lehet mesterének, Kercsó Csabának – még bátyjánál is többre hivatott hokipalánta. Valaha ő is a káposztásmegyeri Budapest Stars immár legendás együttesében kergette a pakkot Kercsó vigyázó tekintetétől kísérve, ott, ahol Illés tudása is kiteljesedett. Aztán Kercsó és a Csillagok útjai két éve elváltak, Vilmos követte a mestert Zalaegerszegre, az akkor megalakuló Titánok gyerekcsapatához, Illés pedig gondolt egy merészet, s meg sem állt Moszkváig.

Az előzmény: 2005 januárjában Regensburgban, egy nemzetközi tornán szerepelt a Stars, s a Moszkvai Jegesmedvékkel vívott találkozó után – amelyet, a történeti hűség kedvéért, 5–1-re az orosz fiatalok nyertek meg – az ellenfél klubtulajdonosa megszólította Illést, vajon lenne-e kedve náluk folytatni pályafutását. „Beszélek apámmal…” – hangzott a tétova válasz, majd rövid, de intenzív családi kupaktanácsot követően Galló Sándor, az apa zöld jelzést adott a nagy kalandhoz.

Illés 2005 áprilisában költözött a tizenhárommilliós metropoliszba, azonban nem titkolhatjuk el: úgynevezett open repülőjegygyel, amely lehetővé tette az azonnali hazatérést… A bemutatkozás nem sikerült rosszul: két gól, egy gólpassz és a meccs legjobbjának járó különdíj jelezte, hogy a hokifellegvárban is elismerik a legidősebb Galló fiú tudását. Illést két fehérorosz sráccal tették egy apartmanba, s bár a honvágy kezdetben szinte szétrágta a lelkét (ebben az időben a Biblia olvasásából merített erőt), lassan megszokta a korántsem sanyarú körülményeket.

Kemény, mint egy kiképzőtábor

„Keveset járunk a városban, edzéssel, tanulással és pihenéssel telnek a napjaim. Bár kezdetben egy szót sem tudtam oroszul, most már minden gond nélkül járok az egyik helyi középiskola első osztályába. Önköltséges alapon játszom a Jegesmedvéknél, s mivel édesapám munkanélküli, el lehet képzelni, mekkora áldozat ez a családtól. Néha ki tud jönni édesapám, a társaim szülei segítenek, nem egy dollármilliomos járatja hozzánk a csemetéjét. Sikknek számít Moszkvában a Jegesmedvéknél hokizni, ennek megfelelően óriási a tülekedés a csapat körül…” – idézi fel Galló Illés a kinti körülményeket.

A csapat egyszerre két korosztályos bajnokságban is játszik, egy szezonban legalább nyolcvan meccs a penzum, de a magyar fiú bírja, mert bírnia kell a gyűrődést.
„Olykor edzőtáborba utazunk, ez olyan, akár egy katonai kiképzőtábor – teszi hozzá. – Vezetőedzőnk, Gennagyij Kurgyin óriási tekintélynek örvendő szakember. Negyvenhét éves, az 1979-es junior-világbajnok szovjet válogatott csatára volt híres klasszisok, mint Alekszej Kaszatonov, Vlagyimir Krutov, Igor Larionov oldalán. Rengeteget tanultam tőle meg egyáltalán a közegtől.”

Emberelőnyben mindig jégre küldik

A tanulásnak meg is van a foganatja. Galló Illés stabil tagja az emberelőnyös ötösnek – ennél nagyobb elismerés aligha létezik a hokiban –, s a csapat legeredményesebb csatárának számít. Ez nem csekélység: a Bjelije Medvegyi 2006-ban bajnok és kupagyőztes volt, a magyar jégkorongozót pedig megválasztották a döntő MVP-jének.

„Egyelőre minél jobban el akarom sajátítani a sportág csínját-bínját, de közben azért nyugodtan álmodozhatok – beszél terveiről Galló Illés. – Az NHL-ről, a draftról… A példaképem Sidney Crosby és Mats Sundin, talán egyszer egy jégen korcsolyázhatom velük. Főleg Crosbyval, aki csak hét évvel idősebb nálam…”
Mi pedig innen, Budapestről csak remélhetjük, hogy addig a magyar korosztályos válogatottak szakvezetői is felfigyelnek a szőke zsenire…