„Most nincs okom panaszra”

A 35 éves erőcsatár megbízhatóan, jól teljesít Gran Canárián. Miután a megelőző fordulókban 13 pontot dobott az Alicante, tizenhatot a Valladolid, tizenkettőt a Tau ellen, a hét végén az ebben az évadban mindenkire veszélyes Fuenlabdrada ellen vezette 90–79-es győzelemre a csapatát; 24 perc alatt 14 pontot (2/4 közelről, 3/5 távolról, 1/2 büntető) szerzett. A Gran Canária 19 forduló után a tabella hetedik helyén áll tíz győzelmével és kilenc vereségével.

– Erre számított, amikor a Kanári-szigetekre szerződött?
– Valami ilyesmire. Semmi különös nem történik, telnek a napok, hol nyerünk, hol vesztünk. Ilyen hullámzó az egész idényünk – mondta Dávid Kornél. Az évad kezdete előtti megbeszélésen arról volt szó, a bajnokságban szerepeljünk a lehetőségekhez képest minél jobban, jussunk be a Király-kupa nyolcas mezőnyébe, és jussunk tovább az ULEB-kupa csoportköréből. Nem volt könnyű, de teljesítettük az alapfeladatokat mind a két kupasorozatban, és a bajnokságban is jól állunk.

– Említette a Király-kupát és az Európában második számúnak tartott ULEB-kupa-szereplést.
– A Király-kupának Spanyolországban óriási a rangja. A lebonyolítása is eltér attól, mint ahogy mondjuk Magyarországon zajlanak a kupaküzdelmek. A bajnokság felénél a tabella első nyolc helyén álló csapat vehet benne részt, tehát valóban csak a legjobbak. Mi éppen becsúsztunk a nyolcba, de a lényeg, hogy ott leszünk két hét múlva Málagában.

– Ez egyfelől öröm, másfelől viszont a Real Madriddal játszanak a negyeddöntőben, ami nem lehet kellemes.
– Ilyen helyzetben mindenki elmondja, hogy nincs már könynyű ellenfél, s tényleg nincs. Az igaz, hogy a Real és a Tau az idén kicsit kiemelkedik a mezőnyből, de ha jó napot fogunk ki, bármi megtörténhet. A Király-kupának különleges a hangulata. Minden meccs vérre megy, hiszen három nap alatt lezajlik, csak a győztes jut tovább, nincs javítási lehetőség.

– A Tau játékosaként már kétszer megnyerte ezt a sorozatot, ismerheti tehát a siker titkát. Ellenben, ha megenged egy kis csipkelődést, a bajnokságban becsúszott egy-két nem várt vereség.
– Sajnos ez igaz, de az évad nagyon hosszú, tizenhat forduló még az alapszakaszból is hátravan. Ráadásul a mezőny rendkívül sűrű. A tavalyi bajnok Málaga áll közvetlenül előttünk a tabellán, ugyanolyan mutatóval, mint mi. A Barcelonának eggyel, a másik Euroliga-résztvevőnek, a Badalonának csupán kettővel van több győzelme, mint nekünk. Nem csupán a mi formánk, az egész mezőnyé hullámzik. Nézzen csak rá a forduló eredményeire: kikapott a Tau, a Barcelona és a Málaga is. Akinek jó napja van, bárkit legyőzhet.

– Miért olyan fontos, hogy egy csapat milyen napot fog ki?
– Az olyan együtteseknél, mint a miénk, ez roppant sokat számít. Amíg az élklubok, mint a Tau mindig hatalmas elvárás, óriási nyomás alatt játszanak, addig a kisebb csapatoknál különös jelentősége van a mentális felkészültségnek. Ha nyerünk, mindenki megkönnyebbül, felszabadul, és leereszt. Aztán nem készül úgy, mint előtte. Két hete az utolsó Valladolid nyert nálunk, előtte éreztem is, hogy nem lesz jó vége a meccsnek. Nyilván abból adódott, hogy előzőleg bajnokin nyertünk Alicantéban, már egy fordulóval a csoportkör vége előtt továbbjutottunk az ULEB-kupában, nem koncentrált a társaság. A Taunál mindegy volt, ki az ellenfél, ugyanúgy készültünk. Itt nem így van. Persze a vereség után azonnal elkezd mindenki keményen dolgozni, ekként aztán megint nyerünk. És ez így megy, amióta itt vagyok.

– Ön, mint tapasztalt játékos, nem próbált meg tenni ez ellen?
– Dehogynem. Edzőnk, Salvador Maldonado is látja az okokat. Sokat beszélget a játékostársaimmal, csakúgy, mint én is. De nemigen érezhető a hatása. Ezek a kosarasok egy-két kivételtől eltekintve nem játszottak élcsapatokban, ehhez vannak hozzászokva, ez van a fejükben. Pedig erősen kell koncentrálnunk, mert a február rázós lesz. Jön a nyolcaddöntő az ULEB-kupában a belgrádi Zseleznikkel szemben, ott a Király-kupa, a bajnokságban pedig többször megyünk idegenbe, miközben fogadjuk többek között a Barcelonát.

– A Barcelona nyilván viszsza akar vágni az őszi hazai vereségért. Ha már a Barcelona és a Tau is rendre szóba kerül: nem bánta meg a klubváltást?
– Nem. Rendszeresen beszélek egykori csapattársaimmal, Luis Scolával és Pablo Prigionival, ők azt mondják, ne tudjam meg, mi van ott, hogy dolgoztatja őket Velimir Perasovic. Az Euroliga légköre hiányzik, azt nem tagadom, de az a hajtás, ami a Taura jellemző, egyáltalán nem.

– Megszokta már az életet a Kanári-szigeteken?
– Nem volt nehéz. Bár most kicsit morcos vagyok, mert esett az eső. Amióta augusztusban ideköltöztünk, először. És a hőmérséklet is egészen tizenhat fokig zuhant.

– Egészen tizenhat fokig?
– Igen. Mostanáig huszonhárom-huszonnégy fok volt, rövid- gatyában jártam az edzésekre. Litvániában, Franciaországban vagy Vitóriában egész télen a nyarat vártuk, itt meg, ha akad egy szabadnapunk, beülünk a családdal az autóba, és lemegyünk a tengerpartra. Ha nincs kedvünk sokat autókázni, akkor a lakásunktól öt percre is találunk jó helyet, amúgy harminc percre délre van egy kitűnő homokos partszakasz. A feleségem és a kislányaim is nagyon élvezik az itteni életet. Most nincs okom panaszra. ---- I ---- &