A serlegért mennek

Tízet számolt a Volán a Slavijára (5–0, 5–2, azaz két meccsen parádés 10–2), ám ahhoz, hogy végképp a padlóra küldje, szerdán (esetleg csütörtökön, netán vasárnap – bár erről a két utóbbi időpontról hallani sem akarnak a fehérvári legények) még egyszer le kell csapnia. Sokat, nagyon sokat tehet az újabb sikerért, egyszersmind az Interliga-győzelemért a csapat szélsője, ifjabb Kovács Csaba, aki a finálé első összecsapásán „csupán” egy gólpasszt jegyzett, a másodikon viszont két parádés góljával főszerepet vállalt a szlovénok legyőzésében.

„Bevallom, magam sem hittem volna, hogy az első két meccsen ennyire fölényesen nyerünk – fogalmazott az 53-szoros válogatott. – Az első találkozó könnyebb volt, nem kaptunk gólt, abszolút esélytelenek voltak a szlovénok, a másodikon viszont már jobban pörögtek. Hogy mi lesz a harmadik meccsen? Biztos vagyok benne, rátesznek még egy lapáttal. Otthon játszanak, várhatóan a bírókkal sem lesz annyi gondjuk, mint Fehérvárott, ki akarják köszörülni a csorbát. De szeretjük a kihívásokat!”

A Volán szerda reggel busszal indul Ljubljanába, a koreográfia a szokásos: várhatóan a kezdés előtt két és fél órával érkezik a társaság a jégcsarnok elé. Kovács Csaba elmondása szerint rutinosak abban, hogyan kell már a buszon testben és lélekben is ráhangolódniuk az előttük álló küzdelemre.

És ha már ráhangolódás. A jégkorongberkekben „Süti” becenévre hallgató csatárnak igen jól sikerült az alapozása, remekül kezdte a szezont, gólt lőtt az MK elődöntőjében az UTE ellen, majd az első sorban, Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián mellett találta magát, ahogy mondani szokták, úgy tűnt, sínen az idénye. Aztán egy FTC elleni bajnoki összecsapáson, annak is a végén ártalmatlan szituációban részleges bokaszalag-szakadást szendevett…

„Borzalmas időszak volt – emlékezett vissza, utalva például arra, hogy a Papp László Sportaréna nyolcezres közönsége között ülve volt kénytelen válogatott társai mérkőzését élvezni a Pannon-kupán. – Igyekeztem gyorsan meggyógyulni, korábban is kezdtem újra a játékot, mint kellett volna, így roszszabbodott a bokám állapota. Idővel aztán csak visszatérhettem a jégre, onnantól kezdve újra élveztem, élvezem a szezont.”

A válogatottban a decemberi, bledi tornán tért vissza, ekkor még érthetően messze volt a csúcsformától. A Volánban Karel Dvorák a harmadik sorban, a régi pajtás, Gröschl Tamás mellett játszatta, s szép lassan újra húzóemberré vált. Többek között ő volt, aki az 1–5 ellenére felejthetetlen gólt ragasztott a Kontinentális Kupa négyes döntőjében (amelyen ő volt csapata legjobbja!) a finn Ilves Tampere kapujába. A cseh mestert aztán a volt szövetségi kapitány, a szlovák Jan Jasko váltotta, aki visszatért a koronázóvárosba (vele érte el eddigi egyetlen Interliga-elsőségét a csapat 2003-ban!), így ő is tisztában van Kovács Csaba képességeivel. A menet közben kifejezetten jól játszó, ám később hullámvölgybe kerülő Vaszjunyin Artyom helyére visszatette Kovács Csabát, ami eddig meglehetősen hasznos döntésnek bizonyult. Vajon könynyebb az első sorban játszani?

„Bármelyik sorban kapok lehetőséget, igyekszem ugyanúgy odatenni magam – mondta a mindössze 23 esztendős hokis, aki aztán nem kerülte ki a kérdést. – Inkább úgy fogalmaznék, hogy könnyebb Gáborék mellett kitűnni. Már csak azért is, mert többet van az ember a jégen – emberelőnyben például rendre gólt kell, kellene lőni –, nagyobbak vele szemben a követelmény. De sokat tanulhatok, ez a lényeg.”

A fiatalember tehát tanulékony, alázatos, gyors, ráadásul a jó értelemben vett pimaszság is felfedezhető nála – nem véletlen, hogy a fehérváriak nagy riválisa, az Újpest megpróbálta a nyáron magához csábítani. Ljubljanában is tudják, jó lesz odafigyelni rá.