Az elitliga költségei

Az éhenhalás szélére jutnának a magyar BL-szereplő kézilabdacsapatok a reklámbevételek nélkül. Ugyanakkor a bécsi központú európai szövetség (EHF) ebben az évadban szigorította hirdetési rendszerét, és a nyolcaddöntőktől csak a mezreklámokkal rendelkeznek szabadon a klubok.
Az EHF ötödik éve oszt vissza pénzt a BL-ben a csapatoknak. Vezetői azt mondták, a legjelentősebb érdeklődést kiváltó és a legtöbb reklámbevételt hozó sorozatban a legnagyobbak a költségek, ezekért némi „kárpótlást” érdemelnek a klubok. A női együttesek egyenjogúsága itt is csak álom, hiszen a szponzorok és a média érdeklődése – az északi országokat leszámítva – lényegesen szerényebb a lányok küzdelmei iránt. Ezért aztán a női csapatok EHF-díjazása 20 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké.

Bűvös szám ez a 20 százalék, mert ugyanennyit (és ez nem kevés!) tart meg magának az EHF a BL-ben keletkező haszonból. A küzdelemsorozat évi költségvetése 2.5–3 millió euró (625–750 millió forint), s ez megfelel annak az összegnek, amellyel a férfiaknál már meg lehet kapaszkodni az európai elit legjobbjai között. Megjegyzendő, a szövetség egyre gyarapodó marketingmunkáját ebben az évadban már nem a bécsi iroda, hanem önálló, csak ezzel a feladattal megbízott cég végzi. Az EHF a BL-ből származó haszon 80 százalékát visszajuttatja a csapatoknak.

A kézilabda is üzlet

A bevételek zöme a reklámokból származik. Erre roppant kényes mind az EHF-, mind a BL-mezőny, s emiatt akad olykor vita. A szövetség mint rendező, kedvezőbb, mondhatni diktáló pozícióban van, ám a csapatok azt mondják, nélkülük nincs magas színvonalú, a tévéknek, a szponzoroknak eladható BL.
A közönség, pontosabban a csarnokokban szurkolók érdekeiről ezen a szinten csupán érintőlegesen esik szó, hiszen a jegybevételek csak azokban a klubokban számottevőek, amelyeknek a csarnokaiban 8-10 ezer néző kíváncsi egy-egy meccsre, s a jegyek ára 30-40 euró (Veszprémben, Szegeden, Győrött vagy az FTC-csarnokban legfeljebb 10-15 euróért eladhatóak a belépők). A hivatalos „mese” persze mindig és mindenütt úgy szól, hogy a szurkolót kell kiszolgálni, mert nélküle nincs meccs. Ez részben igaz, mert a jó hangulathoz tényleg kell a B-közép, de fontosabbak a reklámfelületek eladhatósága szempontjából a tévénézők milliói. A helyzet hasonló, mint a labdarúgásban, már a kézilabda is üzlet, a szórakoztatóipar egyik ága.

Csak a legjobbak zárnak haszonnal

Az MKB Veszprém rutinos BL-szereplő, és példásan kihasználja a sorozat adta lehetőségeket. Vezetői szerint egy évadon belül nem lehet összefüggést találni a klub BL-kiadásai és azok közvetlen megtérülése között. Inkább hosszabb távon mutathatóak ki bizonyos gazdasági előnyök: ha a csapat az európai élvonalban marad, BL-költségvetése (több tízmillió forint) kihozható nullára. A szponzorok örülnek a gárda BL-sikereinek, ám annak nem, hogy az EHF túl szigorú a reklámfelületek „lefoglalásában”. Amiatt is feszültté válhat a viszony az európai szövetség és a klubok között, hogy az EHF nem fizet eleget a csapatoknak, valamint későn – a klub szponzori szerződéseinek megkötése után – közli a következő idényre érvényes reklámfeltételeket. Hajnal Csaba, a veszprémiek ügyvezető igazgatója szerint: „A csapatoknak jó, hogy az EHF visszaosztja a BL-pénzek zömét, ám az összegek olyan szerények, hogy csak a döntőbe jutók és főleg a győztes zárhatja némi haszonnal a sorozatot. Aki nem ér el idáig, ráfizetéssel zár.”

A Pick-Szeged elnöke, Lele Ambrus is arról beszélt, hogy ráfizetéses a BL a kluboknak mindaddig, amíg az EHF nem juttat vissza nekik több pénzt, illetve a mostanihoz hasonló szigorral kezeli s tartja saját hatáskörében a reklámokat. „Hosszú távon lehet fantázia anyagilag is a BL-szereplésben, de ehhez még jobb együttműködés kell az EHF-fel – vélekedett Lele Ambrus. – A kiadásaink az utazásokra, a szállásra, a bírók és az ellenőrök fogadására, valamint a reklámköltségekre olyan nagyok, hogy azokat messze nem fedezi az a néhány tízezer euró, amelyet az európai szövetség csepegtet a csoportba, majd a nyolcad-, aztán a negyed- és az elődöntőbe jutásért. Eddig pedig csak a szűk elit jut el, a csapatok zöme pedig ráfizet a szereplésre. Szerencsére a szponzoraink nem a BL-meccseinkért állnak mellettünk, hanem a csapatot, a klubot támogatják. Igaz, a BL-sikereinknek ők is rettentően örülnek.”
A szegedieknek az utóbbi években a BL-be fektetett pénzük 75-80 százaléka térült meg.

A hölgyeknél sem csúcsüzlet a magyar csapatok számára a BL-szereplés, ám a helyzet a 2007–2008-as szezonban még rosszabb lehet. Ekkortól ugyanis – a férfiaknál is alkalmazott szisztéma szerint – a csoportkör után a mezreklámokon kívül minden hirdetési felületet magának akar az európai szövetség, a klubok támogatóinak nem marad hely.

„Ezzel meg fogják ölni a csapatokat – vázolta plasztikusan a jövőt Vanyus Attila, a Győri ETO KC elnöke. – Éppen ezért az FTC-vel és a magyar szövetséggel közösen az EHF-nél fogunk tiltakozni. Tízmilliós nagyságrendű reklámszerződéseink vannak, s ezek a cégek szeretnék magukat a BL-meccseken is hirdetni. Az ígéret szerint persze az EHF a központi reklámbevételek nyolcvan százalékát visszaosztja a csapatoknak, de ki tudja, hogy ez milyen összeget takar? Így pedig nem lehet erre a bevételre építeni.”

A televíziók versenye jelenthet segítséget

Pedig a győri csapat iránt hatalmas az érdeklődés, az elmúlt esztendőben az ETO 17 televíziós mérkőzését 11 millióan látták. Igaz, ezért a győrieknek (és az ugyancsak BL-szereplő ferencvárosiaknak) tenni is kellett, hiszen a nézettség 80 százaléka a BL-összecsapásokon jött össze. A multinacionális cégek számára pedig főként a BL-találkozók a fontosak. A kieső bevételt pótolhatná a televíziós jogdíj, ám ez nálunk nem létezik. Talán ha verseny alakulna ki a közvetítésekért, elérhetnék, hogy reklámidőt kapjanak a televízióktól, már ez is hatalmas előrelépés lenne.
„Egyre népszerűbb Magyarországon a sportág, s főleg a női szakág elismertsége nőtt sokat, ilyesmiről két-három éve sem álmodhattunk – folytatta a győri klub első embere. – Talán a csatornák meglátják ebben az üzletet.”

A Fradinál is úgy érzik, a résztvevők többségét nehéz helyzetbe hozhatja az új szisztéma.
„Talán a dán csapatok számára nem okoz gondot ez a rendszer, hiszen náluk a televíziós társaságok minden pénzt megadnak a közvetítésekért – vette át a szót Maglódi Lajos, az FTC együttesét üzemeltető gazdasági társaság első embere. – Tőlünk viszont azt a reklámhelyet akarják elvenni, ami a legfőbb értéket jelenti. Pedig a támogatók számára fontosak ezek a meccsek, így fordulhatott elő az az abszurd helyzet, hogy a Koprivnica elleni EHF-kupa-döntőre a saját csarnokunkban vissza kellett vásárolnunk a reklámhelyet állandó szponzoraink számára. Szeretnénk, ha a Bajnokok Ligája esetében megtalálnánk a kompromisszumos megoldást, hiszen számunkra már az is öröm, ha nem lesz deficites a sorozat.”Az európai kézilabdában a nagy pénz az eladhatóbb, látványosabb férfiszakágban mozog, és egyre jelentősebb tőke áramlik ebbe a még nem teljesen kiterebélyesedett és kiaknázott „iparágba” (az adatok a kluboktól és a szaklapokból származnak)