Aranyra éhes

Fáradtnak tűnik.

Igen, most az vagyok. Kemények az edzések, az utóbbi időben nagy volt a jövés-menés, fárasztó napok vannak mögöttem.

Ennyire közel a világbajnoksághoz ez kissé rosszul hangzik, nem?

Dehogyis, minden rendben, csak a franciaországi, meglehetősen viszontagságos verseny után kell néhány nap, amíg újra a régi leszek.

Milyen a régi Cseh László?

Céltudatos. Mindent a világbajnoki sikernek rendel alá.

Sok-sok lemondás…

Bizony. Csak a melbourne-i vébé számít.

Kicsit sem monoton?

Az, de megszoktam. Valamit valamiért. Az úszás mellett mostanában kevesebb idő jut minden másra, gyakorlatilag csak edzésre és pihenésre korlátozódik az életem, nincs szórakozás, a számítógép elé is kevesebbszer ülök oda, jelenleg a sulit is hanyagolom – no ez utóbbi persze azért nem olyan nagy lemondás.

Világbajnokság márciusban. Felborította az életét?

Nagyon. Decemberben, januárban és februárban még sohasem kellett ennyire keményen edzenem.

Nehezen viseli?

Nem mondanám, ezt is meg lehet szokni. Ráadásul a kínok között elég csupán arra gondolni, hogy a szokásosnál lazább nyár vár majd rám. Minden éremnek két oldala van.

Mit kérdezne Kemény Dénestől, a világbajnokságon önhöz hasonlóan aranyra hajtó pólósok kapitányától?

Meglepett.

Csak kíváncsi vagyok.

Nos?

Mondjuk: a két évvel ezelőtti világbajnoksághoz képest mennyit és miben változott csapata?

További kérdés?

Nem is tudom, talán még azt, hogyan sikerült a felkészülés…

Nem lehet csőbe húzni… Ezt hogy érti?

Tízből kilencen a nagy rivális szerbek legyőzéséről érdeklődnének.

Nem kell róluk annyit beszélni. Régebben az olaszok, a spanyolok, a horvátok, most a szerbek a legnagyobb riválisok, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy a magyar válogatott felkészülése jól sikerüljön, a többi jön magától.

Akkor az önnel kapcsolatban rendre szóba kerülő amerikai nevét is hanyagoljuk?

Á, már értem, miért ez a pólós kitérő…

Unja a Michael

Phelpsszel kapcsolatos kérdéseket, ugye?

Bevallom, van, amikor inkább nem kérnék belőlük. De most, a világbajnokság előtt ez úgyis kikerülhetetlen. Szóval ne kíméljen!

Mit volt az első reakciója, amikor másfél hete az ön remeknek mondott, 4:13.63-as idejére 4:11.30cal válaszolt négyszáz vegyesen?

Meglepődtem. Aztán gyorsan megnéztem a részidőket, megnéztem a többi eredményt, és helyre tettem magamban a történteket.

És mire jutott?

Hogy nagy verseny volt, a tunéziai Melluli hatalmas csatára kényszerítette, miközben én a Komjádi uszodában gyakorlatilag ellenfél nélkül úsztam. Ki tudja, talán ha ott lettem volna azon az amerikai versenyen, lehet, más a végeredmény. De ez csak felvetés, hamarosan úgyis minden kiderül.

A 4:11.64-ig jutó Oszama Melluli személyében újabb nagy riválisa akadt?

Ő jobban meglepett, mint Phelps, a jelek szerint jó formában van. Jó lesz rá is figyelni, az biztos.

És akkor a rövidebb távról még nem is beszéltünk.

Kétszáz vegyesen is szeretnék jó időt úszni, a mezőny első felében végezni, ám nem tagadom, a hosszabb távot tekintem fő számomnak.

A hátúszásért nem fáj a szíve? Már csak a szintén remek hátúszó édesapja miatt is.

Dehogynem! Mindazonáltal el kell fogadnom, hogy nem szabad elapróznom az erőmet. Volt erre példa?

A budapesti Európa-bajnokság utolsó napján, a négyszáz vegyes után órákkal később vettem magamon észre, hogy fáradt, nagyon fáradt vagyok. A vébén a világ legjobb úszói ellen ezt nem kockáztathatom meg, így marad a vegyes.

Decemberben saját állóképességét kritizálta.

Igen, de ez már a múlt, érzésem szerint ezen a téren is nagyot léptünk előre. Persze ezt Melbourne-ben kell majd bizonyítanom.

Járt már Ausztráliában?

Még soha.

Akkor bizonyára izgatottan várja az utazást.

Igen, de inkább a hosszú repülőút miatt. Kicsit tartok tőle. Amúgy pedig sem sokat látok majd a városból, a világversenyeken általában nincs időnk turistáskodni. Arról nem is beszélve, hogy nem is ezért megyünk.