Ha pusztán abból indulunk ki, hogy az MTK és a Pécs között a mérkőzés előtt húsz pont volt a differencia a kékek javára, akkor nagyobb kockázat nélkül mondhattuk, hogy a találkozó esélyese a hazai gárda. Hajtottak is a kék-fehérek becsülettel, ám próbálkozásaikat nem kísérte siker. Az első hazai, kapu felé küldött lövést a 16. percben jegyezhettük fel (az MTK-ból ezen a meccsen csak Bori Gábor futballozott tudásának megfelelően: a kék-fehérek szélsője nagyon sokat vállalt, ám többször is egyedül maradt, hiszen vagy nem volt kit megjátszania, vagy társai lemaradtak a labdáról). Az első félidőben folyamatosan jött fel a Pécs, és vállalt bátrabb játékot: nemegyszer előfordult, hogy gyors vendégkontra végén jelentős létszámfölényt alakított ki a piros-fekete együttes a hazaiak kapuja előtt. Ugyanakkor a baranyaiak védekezése is fellazult egy kicsit, és így az utolsó tíz percben több minden történt, mint a korábbi harmincötben összesen. A második félidőre Garami József pályára küldte Németh Krisztiánt, s ezzel szerkezetet is váltott az MTK. A kék-fehérek ettől kezdve már két támadóval rohamoztak, és nagy fölénybe is kerültek. A hazaiak egymás után szőtték a veszélyes akciókat, de igazából nem tudtak mit kezdeni a fegyelmezetten és igen keményen védekező pécsiekkel. Amikor mégis sikerült átjátszaniuk a vendégek hátsó alakzatát (az is előfordult, hogy öt védő helyezkedett egy vonalban, és a rutinos játékosok eltüntették a pályáról az MTK fiataljait). Ahogy telt, múlt az idő, egyre inkább világossá vált, hogy a pécsieknek tökéletesen megfelelne a gól nélküli döntetlen. A vendégek megmutatták, hogy miként lehet felvenni a versenyt az MTK-val: fegyelmezetten kell védekezni. A kék-fehérek nem találták ennek a taktikának az ellenszerét, ennek egyik oka, hogy a hazaiak közül ezúttal senki sem tudott váratlan megoldást bemutatni, így a látványos játék elmaradt...