Francis nagy dobása

Sok jót nem mondhatunk az évek óta csak szenvedő New York Knicks szezonjáról – és mégis, a tizenkilenc meccsel az alapszakasz befejezése előtt szerény (29/34) győzelem/vereség mutatóval álló csapat az idényben először beverekedte magát a playoffot jelentő első nyolc hely valamelyikére a Keleti főcsoportban. Ehhez nyerni kellett Washingtonban, s hogy ez sikerült, az egy hányatott sorsú egykori sztár nagy dobásának köszönhető.

Történt, hogy 5.2 másodperccel a lefújás előtt Andray Blatche sikeres büntetőjével 89–87-es vezetéshez juttatta a Wizards csapatát. A vendégeknek már nem volt több időkérésük, így Steve Francis nem tehetett mást, azonnal felvezette a labdát, s mielőtt megszólalt volna a duda, kilenc méterről rádobta. Közben Antonio Daniels ott volt a nyakán, a tenyerét szinte belenyomta a Knicks-hátvéd arcába, a labda azonban elindult hosszú útjára, miközben felharsant a dudaszó. A Verizon Centerben megállt az idő, mintha lassított felvételt nézett volna a mintegy húszezer szurkoló.

A varázs akkor tört meg, amikor a labda átsuhant a gyűrűn: 90–89-re győzött a Knicks. Francis felugrott a zsűriasztalra, kifeszítette a mellét, majd összeölelkezett az első sorban ülő nagymamájával, Isiah Thomas edző pedig körtáncot lejtett övéivel a parkett közepén. Néhány apróság: a Knicks sérülés miatt nélkülözi – a talán legjobb – két játékosát, a hátvéd Jamal Crawfordot és a center-bedobó David Lee-t, sőt, a szombati találkozó előtt Quentin Richardson is kidőlt a sorból, így kerülhetett Francis a kezdő ötösbe. A nézőtéren legalább száz barátja szurkolt a 30 éves kosarasnak, aki élete legnagyobb dobásaként fog visszaemlékezni szombati nyertes triplájára.