Ocskay-ligából osztrák liga?

Azért láncszem és láncszem között is van különbség! Még az önnel nem szimpatizáló vezetők, az elvakult, talán Ocskayligázó szurkolók is elismerik, idősebb Ocskay Gábor nélkül a magyar jégkorong nem itt tartana.

Örülök, ha így van, hiszen erre tettem fel az életem, tiszta lelkiismerettel nézhetek a tükörbe, elvtelen módszerekhez sohasem folyamodtam. De még egyszer hangsúlyozom, én csupán egy tagja vagyok a csapatnak. A városnak, a vezetőtársaimnak, a támogatóknak, a szurkolóknak egytől egyig hatalmas szerepük van abban, hogy Fehérvárott erre a szintre jutott a jégkorong.

Profi nyilatkozó!

Ez nem afféle sablon, higgye el, őszintén, tiszta szívből így is gondolom!

Az önt ismerők egy percig sem kételkednek ebben. Honnan a sok energia?

A család – itt hadd dicsekedjem el azzal, hogy bármelyik pillanatban világra jöhet az én drága unokám! – és a jégkorong szeretetéből. Az, hogy az egyik szerelmem egyben a munkám is, az élet hatalmas ajándéka, amellyel nem szabad visszaélni. És ott van még a fia is.

Büszke és – mint minden apa a gyermekével – elfogult vagyok vele. Nagyszerű játékos, igazi csapatember.

Szívesen adná át egyszer neki a stafétabotot?

Örömmel, már csak azért is, mert remek szervezőkészséggel van megáldva, jók a meglátásai. Ugyanakkor edzőnek is el tudom képzelni, nagyszerűen bánik például a gyerekekkel. De ez egyelőre nem téma kettőnk között, neki még évekig a jégen a helye!

„Az biztos, hogy sohasem szeretnék a jégkorongtól elszakadni. Örülök, hogy sokan, köztük apu is látja bennem a lehetőséget a továbblépésre. Hogy mi leszek majd? Nem tudom. Érdekel az edzősködés is, ám azért sokat, nagyon sokat kell tanulni, és rendkívül elhivatottnak kell lenni.”

Ifjabb Ocskay Gábor a stafétabot átvételéről

Mindent elért a csapattal, mi motiválja még?

Szergej Bubkát tudnám említeni, ő minden egyes centiméterért nagy csatát vívott. Én, azaz mi is így vagyunk ezzel. Megpróbálunk még feljebb kapaszkodni. Amíg mellettem ez a kör, amíg van energia, anyagi forrás és hozzá ennyi elhivatott ember, akkor kötelességünk erőnk végső határáig dolgozni.

Azzal, hogy a jelek szerint a Jesenice után a másik szlovén együttes, az Olimpija Ljubljana is az osztrák bajnokságban szerepel a következő idényben, gyakorlatilag szétesik az Interliga. Nincsenek könnyű helyzetben…

És még finoman fogalmazott! Kutyaszorítóban vagyunk!

Önt ismerve bizonyára van már valami alternatívája.

Elekes Blanka kolléganőmmel közösen éppen most küldtük szét az osztrák ligában szereplő csapatoknak bemutatkozó anyagunkat, s kérvényeztük támogatásukat.

Osztrák liga?

Így van. Ez lenne a lehetőség, amely a továbblépést garantálná.

„Évek óta az Alba Volán a magyar jégkorong zászlóvivője, lehet, hogy egyesek már unják is, hogy már megint mi nyertünk. Nekünk is jobb lenne, ha lenne még két-három hasonló erejű együttes, de sajnos egyelőre nincs. Nekünk pedig, ha tudunk, feljebb kell lépnünk, mondjuk az osztrák ligába.”

Ifjabb Ocskay Gábor a továbblépésről

Az biztos! Mindig nagy fába vágja a fejszéjét.

Maximalista vagyok, hisz ismer! Mindazonáltal ezt nyugodtan nevezhetem harmincéves pályafutásom egyik legnehezebb feladatának. A magyar mellett a bivalyerős osztrák bajnokságba bekerülni, az anyagi fedezetet előteremteni már-már lehetetlennek tűnik, de nem adjuk fel, mindent megpróbálunk. Ha az engedélyt kapó Olimpijának záros határidőn belül valóban sikerül indulási jogot szereznie, akkor kilencre bővül a létszám. Ez az egyik esélyünk, hiszen nem valószínű, hogy páratlan létszámmal írnák ki a bajnokságot. Bizakodunk, és közben tárgyalunk, tárgyalunk, és megállás nélkül tárgyalunk.

Ötvenöt évesen mennyire bírja ezt a strapát?

Nézze, minden, ami mérhető, magas. De köszönöm, jól vagyok.

Sokan aggódnak önért, mondják, ha letenné a cigarettát…

Egyszer már leszoktam, ám a kétezer-kettes divízió 1-es fehérvári világbajnokság során tizenöt esztendő után sajnos viszszaszoktam. Tudom, hiba volt.

Mi lenne, ha ígéretet tenne, hogy ha sikerül elérni az osztrák bajnokságban való indulást, akkor leteszi a dohányt?

Ahhoz, hogy elindulhassunk, bizony sok dohányt kell letenni.

A humorérzéke sem utolsó…

Jól van, tudja mit? Ez remek motivációs tényező. Ígérem, ha révbe érünk az osztrákoknál, az első bajnoki napján végleg leteszem a cigarettát. De ha Ausztriában is Ocskayligázni kezdenek…