Miért döntött úgy, hogy vár még egy napot a keretszűkítéssel?
Mert egyelőre túl sok a bizonytalanság – mondta Várhidi Péter.
Mire gondol?
A védelemmel vannak a legnagyobb gondjaim. Rodenbücher István kidőlése után Juhász Roland játéka továbbra is bizonytalan, hiszen az Anderlecht légiósa tíz napja sérült, egyelőre nem tudom milyen állapotban jön haza. Az is nagy kérdés, hogy egy ilyen hosszú kihagyás után miként venné fel a ritmust a válogatott mérkőzésen. Ha ő nem tud játszani, akkor csupán két belső védő marad, Balogh Béla és Vaskó Tamás, így pedig azért ugye meglehetősen kockázatos nekivágni a két találkozónak.
Azaz?
Nincs mese, valakit még be kell hívnom.
Tímár Krisztián játékáról a héten személyesen is meggyőződhetett.
Tény, hogy Tímár Krisztián kifogástalanul játszik Angliában. Fekszik neki az a stílus, nagy harcokat vív, a fejpárbajok zömét megnyeri. Maradjunk annyiban, egyet még alszom rá.
Ezek szerint hasznos volt a hétközi túrája Angliában...
Feltétlenül. A legfontosabb az volt, hogy saját környezetükben lássam a játékosokat. Az ilyen túráknak az a lényege, hogy lássam milyen feltételek között dolgoznak a futballisták, milyen játékrendszerben játszanak a csapataik, milyen poszton számítanak rájuk, nem mellékesen pedig, hogy milyen mentalitással futballoznak.
Volt olyan játékos, aki egyértelműen meggyőzte a teljesítményével?
A biztos kerettagokon kívül talán Rajczi Péter mozgott biztatóan. A Plymouth–Barnsley találkozón ő új oldaláról mutatkozott be, amíg itthon tipikus befejező csatárként futballozott, addig Angliában vissza kellett lépnie egészen a térfelük közepéig, és a védekezésből is ki kell vennie a részét. Jó benyomást tett rám.
Ferenczi István nem?
De, ő is. Csakhogy ő már nem sorolható a fiatal játékosok közé, így rá már nemigen számítok. Tudom, hogy rúgja, fejeli a gólokat, de eldöntöttem, elsősorban a fiatal játékosok kellenek.
A sérült Buzsáky Ákost viszont ezúttal sem látta játszani. Tisztázta vele a korábbi félreértést?
Ákos elmondta, ő csupán azt nem értette, hogy miért az irányító posztján számítok rá, amikor Angliában nem is létezik ez a poszt. Biztosítottam róla, megadom neki a lehetőséget a bizonyításra.
Németországban Huszti Szabolcs, Szélesi Zoltán és Dárdai Pál játékát figyelte. Szélesi Zoltán a védelem jobb oldalán játszott, megbízhatóan futballozott, de feltűnő volt a számomra, hogy a felezővonalat szinte át sem léphette. Kár, mert éppen arra lettem volna kíváncsi, hogyan kapcsolódik be a támadásokba. Huszti Szabolcs ezúttal is meg-
Folytatás a 3. oldalon