Noha tartják magukat azok a hírek, amelyek szerint az UEFA hamarosan (már a 2012-es Eb házigazdájának kiválasztása előtt) felemeli a kontinenstornák résztvevői létszámát tizenhatról huszonnégyre, mindez szinte hihetetlen. Ha igaz is, hogy az UEFA mai, hétfői nyoni végrehajtó bizottsági ülésén napirendre kerül a kérdés, elképzelhetetlennek tűnik, hogy érdemi döntést hozzon ez a testület, amelyet jószerével csak arra hatalmazott fel a legutóbbi közgyűlés, hogy vizsgálja meg a bővítés lehetőségét. Könnyű belátni, szinte mindenkinek érdeke, hogy több csapatot, több pénzt, több szponzort, több tévénézőt hozzon lázba egy-egy Eb, amely talán huszonnégy válogatottal is képes erősebb mezőnyt produkálni még egy világbajnokságnál is. A miénkhez hasonlóan kevésbé esélyes csapatoknak külön is jó hír a bővítés szándéka, csak éppen nem most, amikor rendezőként szeretnénk ott lenni a 2012-es tornán. Ha ugyanis az eredeti pályázati kiírás megváltozna (amit persze nehéz elképzelni a jogi következmények és például Oroszország kandidálásának korábbi visszautasítása fényében, és Gyárfás Tamás, a horvát–magyar kandidálás hazai főnöke sem tartja ezt lehetségesnek), az nagyobb terhet jelentene a vendéglátónak, több stadiont, több szállodát kívánna.
Az olaszok – néhány nappal utánunk – bejelentették, hogy ha kell, készek tizenkét stadiont biztosítani és a huszonnégy csapatos tornát is megrendezni. Kommunikációs előnyünk sajnos szertefoszlott azzal, hogy a horvát partner nem tudta azonnal felmutatni a plusz városok garanciavállalását, nem úgy, mint Zalaegerszeg, Miskolc, Kaposvár és Pécs. Persze úgy tűnik, hogy olyasmiben licitálnak egymásra a pályázók, aminek tulajdonképpen nincs is jelentősége. Ami viszont számít, abban remélhetőleg a legjobbnak minősülünk majd...