Emmanuel Sheyi Adebayor életrajza

nemzetisége:
togói
37/30
születési hely:
Lomé
ideje:
1984.02.26.
pozíció:
csatár
magassága:
193 cm
súlya:
74 kg
korábbi klubjai:
SC Lomé, Metz, Monaco
sikerei:
BL-döntős (2004), Amszterdam-kupa-győztes (2007, 2008), Emirates-kupa-győztes (2007), ANK-résztvevő (2002, 2006), vb-résztvevő (2006), a Ligue 2 ezüstcipőse (2003), az Év labdarúgója Togóban (2004, 2005, 2006), az afrikai vb-selejtezők gólkirálya (2006, 11 találattal), az Év góljának szerzője a Premiershipben (2008), az Év csapatának tagja a Premiershipben (2008), angol ezüstcipős (2008), az Év afrikai játékosa a BBC szerint (2007)



Ki volt idén az a csatár, akivel legjobban meggyűlt a bajotok? – kérdezték a klub magazinjában a Manchester United két legjobb angol középső védőjét, Rio Ferdinandot és Wes Brownt.
Ferdinand: Adebayor az Arsenalból.
Brown: Nekem is.
Ferdinand: Ő okozta számunkra a legnagyobb problémát. Gyors és labdabiztos.
Brown: Nagyon jó futballista.

No de ki is az a támadó, akitől a két háromoroszlános, kőkemény bekk annyira tart? Sheyi Emmanuel Adebayor tulajdonképpen nigériai válogatott is lehetne, hiszen a Yorouba törzsbe tartozó szülei abból az országból költöztek Togó fővárosába, Loméba, de a kis Adebayor már ott látta meg a napvilágot. A tehetséges, roppant szegény családba született kissrác a helyi szokásoknak megfelelően reggeltől késő estig az utcán futballozott, s tulajdonképpen ez mentette meg a nyomortól és/vagy a bűnözéstől, hiszen bekerült az SC Lomé nevű kölyökklubba, majd a togói U-15-ös válogatottba is, akikkel részt vett egy svédországi tornán is. Az afrikai országokban kiterjedt és igen hatékony megfigyelői hálózatot fenntartó Ligue 1-beli gárdák is felfigyeltek erre, s végül az FC Metz hozta át a csatárkezdeményt Franciaországba. Adebayor igencsak megszenvedett karrierjéért: mivel egy ghánai határvárosba, Aflaóban járt iskolába, pontosabban szülei így hitték, mert valójában a labdát rúgta egész álló nap. Ezért aztán a gondos ősök minden este alaposan kiporolták Sheyi iskolai egyenruhájának legfényesebb részét, ám másnap az iskola újfent alulmaradt a focipályával szemben. Amikor viszont a kissrác bekerült a serdülőválogatottba, a szülők is beadták derekukat (és a zaciba a sokszor használt atyai nadrágszíjat).

Bár nehezen illeszkedett be a francia életstílusba, 17 esztendősen már a Metz profjai között szerepelt, a legjobbak között két gólt is lőtt, majd amikor kiesett csapata a másodosztályba, ott 13-szor volt eredményes, amivel a góllövőlista második helyén végzett. A Juventus és az Arsenal is felfigyelt erre, ám ő inkább a fejlődése szempontjából biztonságosabb Monacót választotta. A hercegségbeliek 3.2 millió eurót adtak a Metznek, a támadónak a bíróság pedig felfüggesztettet, közlekedési baleset okozásáért. A togói a pályán is gyorsan hajtott, a bajnokságban és a BL-ben is rendre eredményes tudott lenni, emígyen nagy szerepe volt abban, hogy a klub bejutott a legnagyobb európai kupa döntőjébe. (Bár hősünk akkoriban egyértelműen háttérbe szorult Morientes, Prso, Giuly és Nonda mögött a piros-fehérek veszélyességi listáján.) A következő nyáron érkezett a „Deschamps Juniors”-hoz Kallon, Chevantón és Saviola is, ám Adebayor felvette a kesztyűt és legpontosabb cipőjét, hiszen 9 góllal fejezte be a bajnokságot, ami egyéni csúcsa. Ám ezzel el is szállt puskapora és szerénysége, az új bajnokságban összeveszett a klub vezetőségével, mert távozni szeretett volna, de nem engedték el sem a PSG-hez, sem az Ason Villához, sem a WHU-hoz, sem az Arsenalhoz.

A franciák túl sok pénzt kértek érte (szándékosan, hiszen meg szerették volna tartani a togóit), végül átmenetileg megnyugodva a csatár 2008-ig meghosszabbította kontraktusát. A válogatottal valósággal szárnyalt a vb-selejtezőkön, ő lett az afrikai kvalifikációk gólkirálya – ám a januári ANK-n csúnyán összeveszett a szövetségi kapitánnyal, Stephen Keshivel kispadoztatása miatt. Pedig nem sokkal azelőtt és később is pótapjának nevezte az edzőt, aki a balhé után annak rendje és módja szerint meg is bukott… Klubjában sem övezte Adebayort éppen nagy karácsonyi szeretetáramlat, hiszen egyre gyengébben, cserébe egyre fegyelmezetlenebbül játszott – januárban, még az ANK előtt az egykori Monaco-edző, Wenger le is csapott a lehetőségre és a támadóra, s megmentette tőle a monacóiakat. Nem is keveset, 10 millió eurót áldozott érte a londoni klub! Egyébként a futballistának nagy álma vált valóra Arsenalba igazolásával, hiszen gyerekkorában legnagyobb kedvence az ott is megfordult Nwankwo Kanu volt, de rajongott Dennis Bergkamp játékáért is (Kalusha Bwalyáé és Abedi Peléé mellett). Wenger negyedik próbálkozására tudta megszerezni őt: meglátta és megszerette Svédországban, majd hiába kérte a Metztől 2003-ban és a Monacótól 2005-ben.

„Arsène Wenger többször látott már játszani, mindent tud képességeimről – nyilatkozta a csatár. – Nyilvánvaló, hogy bízik bennem. Amikor megérkeztem Londonba, azt mondta nekem, hogy nem leszek másodhegedűs, hanem a csapat erőssége.” Sheyi 13 tavaszi bajnokiján négy gólt is lőtt, adott ugyanaennyi asszisztot, majd a nyári világbajnokságon a Sólymok mindhárom csoportmérkőzését végigjátszotta, minden különösebb eredmény és főleg gól nélkül. Dél-Korea ellen akaratgyengén poroszkált, a mérkőzés legnagyobb meglepetését az jelentette, hogy az aprócska ázsiai védők menetrendszerűen lefejelték és megelőzték őt. Svájc ellen már jobban hajtott (egy szép 5-ös osztályzattal honoráltatott), de a franciák ellen momentuma sem volt, annyi labdát egy nagy zsák krumpli is megjátszott volna, mint Adebayor. Az Arsenalba visszatérve sokkal jobban ment neki, kora ősszel a Manchester United ellen Henry távollétében győztes gólt rúgott, s egyre gyakrabban került a kezdőbe. Pályára lépett a Ligakupa-döntőjében is, ám végig beképzelten, nagyképűen, ámde roppant haszontalanul futballozott, amit a legvégén egy fölösleges kiállítással koronázott meg. Rosszul viselte a kiállítást, őt úgy kellett lerángatni a gyepről, de nem nagyon hagyta, kitépte magát az őt az öltözők felé terelgetők kezéből, és levonulás közben még visszafordult, torkaszakadtából üvöltözött - kisszámú angliai rajongótáborát tovább létszámcsökkentve.

Pedig ha a futballra koncentrál, képes gólerősen játszani – s nem csak lapított gumilabda fejével hasonlít Kanura, hanem időnként futballjával is. S már csak klubjára kell összpontosítania: márciusban kirakták a válogatottból a Sierra Leone elleni ANK-selejtező után, mert megunták, hogy folyamatosan vitába keveredett a szövetséggel a prémium összegében. Azért nem kis dolog, hogy egy futballmilliomos egy számunkra elképzelhetetlenül nyomorgó ország kasszájában szeretne kotorászni… (Hmm, költségtérítés?)

„Amikor megérkeztem Metzbe, éppen október volt s nagyon hideg. Szenegáli csapattársam, Ndaye látott el meleg ruhákkal, különben meg is fagytam volna. Másnap reggel felkeltem, s annyira hideg volt, hogy odamentem az edzőhöz, s azt mondtam, hogy nem nekem való az európai időjárás, lefagyott kezem-lábam, engedjen haza. A mester azt mondta nekem, hogy én magam vagyok szerencsém kovácsa, rajtam múlik, megyek vagy maradok. Visszamentem a szobámba, kisírtam magam, s közben rájöttem, hogy hatalmas lehetőséget kaptam a Sorstól arra, hogy jobb életem legyen - így hát letettem arról, hogy hazameneküljek” – nyilatkozta a FIFA Magazinnak a korai idők nehézségeiről.