Hamilton, az érett újonc

Fernando Alonsónak kellemes emlékei vannak a McLaren kettős győzelmeiről. A legutóbbinál, a 2005-ös Brazil Nagydíjon élete első világbajnoki címét ünnepelhette, és akkor egyezett meg Ron Dennis csapatigazgatóval arról, hogy a Renault-t egy évvel később elhagyva Wokingba szerződik.

Most vasárnap pedig már az ő vezérletével jutottak a csúcsra az „ezüstnyilak”. A spanyol sofőr kétszeres világbajnokhoz méltó versenyzéssel, a tőle sokat látott magabiztossággal aratta diadalát, amelyhez elengedhetetlen volt, hogy a rajtnál megelőzze a pole-ból induló Felipe Massát.

Ahhoz, hogy elhúzhasson, csapattársa, a mindössze második F1-es futamán induló Lewis Hamilton is kellett, a brit úgy tartotta maga mögött Massát, ahogy senki sem várta a mindössze második F1-es viadalán induló újonctól. Kétszer is zseniálisan verte vissza a brazil támadását, harmadszorra pedig egyenesen bohócot csinált a Ferrari és a Todtcsalád (Jean Todt csapatfőnök fia Massa menedzsere) versenyzőjéből, aki a pályáról kisodródva visszaesett az ötödik helyre. Mintha Massa lett volna az újonc, Hamilton pedig egy sokat látott veterán.

Hamilton egyszerűen zseniális. Ezt hangoztatta éveken át a McLaren vezetősége, és erről meggyőződhetett, aki követte tavaly a GP2-es sorozat versenyeit. Számítani lehetett rá, hogy nem okoz csalódást, de azért azt, hogy ennyire jó lesz, talán senki, még Ron Dennis sem merte remélni. Vakmerő srác, aki a legkiélezettebb helyzetekben, a legkritikusabb pillanatokban is képes arra, hogy higgadt, nyugodt maradjon.

A második F1-es viadalán két Ferrari üldözte, mindkettő gyorsabb volt, mint az ő McLaren-Mercedese, de cseppet sem szeppent meg, bírta a nyomást. Az első két versenyén dobogóra állt, és az élen is haladt mindkettőn, amire még a legutóbbi újonc klaszszis, Jacques Villeneuve sem volt képes 1996-ban. Sepangban a leggyorsabb kör is az övé lett. Az F1 első, 1950-es szezonját leszámítva rajta kívül csak a szintén brit Peter Arundell nyitotta két dobogós helyezéssel pályafutását 1964ben, de ő egyetlen körön át sem vezetett.

A McLarennél hatalmas változást hozott Alonso és Hamilton érkezése, a spanyol és a brit jelenlétével kezdetektől fogva jobb volt a hangulat, mint a Räikkönen, Juan Pablo Montoya páros idején. Alonso és Hamilton is rengeteget beszélget a mérnökökkel, nem úgy, mint Räikkönen, akinek elég volt valamit egyszer elmondani, nem kérdezett viszsza, csak tárolta az információt.

Az új párossal bizonyára új sikerkorszak jön el, és biztosan szerez vb-címet a wokingi gárda. Alonso csapatváltásával a McLaren felemelkedése és a Renault visszaesése jól tükrözi, milyen fontos a versenyző szerepe az F1-ben, nem gépiesedett el annyira a száguldó cirkusz, hogy azt mondhassuk, mindegy, ki ül a jó autóban, úgyis nyerni fog.

A McLarent ennek ellenére botorság lenne a Ferrari fölé emelni, Alonso is elismerte, hogy ha Massa jól kapja el a rajtot, valószínűleg simán nyer a brazil. Räikkönen pedig az ausztráliai viadal végén jelentkező motorgondjai miatt nem használhatta ki gépének teljes erejét, tartalékos üzemmódban körözött, valószínűleg emiatt esett vissza a futam közepén.