Azt gondolta, Budapestre jön

Gondolom, nem kellett sokat nógatni, amikor kosárlabdázni kezdett, hiszen Amerikában szinte labdával a hónuk alatt jönnek világra a csecsemők…

Nem nagyon. Hamar megszerettem a játékot. Egyedüli gyerek vagyok, édesanyám adta kezembe először a labdát, de igazán sokat a nagybátyámtól tanultam. Ő játszott az egyetemi bajnokságban, de nem lett belőle profi sportoló, mert megsérült. Viszont velem nagyon sokat foglalkozott. Ő volt a példaképem gyerekkoromban. Tőle tanultam a különböző cseleket, a mozgásvariációkat a kosárlabdapályán – mondta Thomas Kelley.

Michiganben nőtt fel, arrafelé a Detroit Pistons a legnépszerűbb klub.

Ön is az Isiah Thomas-, Dennis Rodman-féle kétszeres NBA-nagybajnoknak, vagy ahogyan arrafelé nevezik, a „Rosszfiúknak” szurkolt?

Szerettem őket, de nekem Magic Johnson volt a kedvencem. Ő is a Michigan State Egyetemre járt, ugyanúgy, ahogy én és a nagybátyám, akihez hasonlóan 32-es mezben játszott. Az egyetemről Magicen kívül is sok játékos került az NBA-be, például a volt szobatársam, Morris Peterson, aki hetedik éve a Toronto Raptors játékosa.

Ön nem akart az NBAben játszani?

Minden amerikai gyerek az NBA-ben akar játszani. Ezért nehéz oda bekerülni, nem elég, hogy jó játékos vagy, nagyon jónak kell lenned. Ráadásul kapcsolatok is kellenek hozzá. Eljutottam a Phoenix Suns edzőtáboráig, de onnan tovább már nem.

Következett Európa…

Igen, a menedzseremen keresztül Hollandiába kerültem, sőt játszottam Izraelben, Törökországban és Ausztriában is, mielőtt Magyarországra érkeztem.

Mit tudott Szolnokról, mielőtt az Olajhoz igazolt?

Ha őszinte akarok lenni, semmit. Azt hittem, Budapestre jövök. Csak akkor vált világossá előttem, hogy Szolnok nem Budapest, amikor a kocsival elhagytuk a városhatárt.

És most már tudja, milyen Szolnok?

Persze. Nagyon jó itt játszani. Szeretnek az emberek, mindennap érzem, mennyire bíznak bennem, mennyire bíznak a csapatban. Látom a játékostársaim arcán is, mennyire feltüzeli őket a rajongás. Ilyen közegben egyszerűen nem lehet rosszul játszani. Ha van is valami nyűge az embernek, amikor belép a csarnokba, azonnal elfelejti.

A szolnoki közönség mindig fanatikus volt, ám a csapat játéka mégis az idei szezonra állt össze igazán. Miért?

Szerintem a legfőbb ok az edzőnkben keresendő. Pór Péter kiválóan összefogja az együttest. Mindig olyan célokat tűz ki a csapat elé, amelyeket mi, játékosok egyénenként is fontosnak tartunk. Ezért tudunk együtt, egymásért küzdeni.

Az Amerikából érkező játékosok nem feltétlenül fogadják el, hogy az európai edzők is értenek a kosárlabdához. Ön mégis a lehető legnagyobb elismeréssel beszél az edzőjéről.

Nálam ez természetes. Engem így neveltek. A szülők, az idősek, a tanárok, az edzők tiszteletére. Ráadásul Péter tényleg kiválóan érti a szakmáját.

Ön is érti, aminek fényes bizonyítékát adta a hét végi kupadöntőben. Amikor kellett, klasszikus irányítóként játszott, amikor kellett, szórta a pontokat. Honnan tudja, mikor mire van szüksége a csapatának?

Minden meccs más és más. Az elején azonnal látszik, ki van jó formában, kit kell tömni labdával. Az is hamar kiderül, nekem kell-e sokat dobnom, vagy elég, ha „csak” kiszolgálom a társakat.

A Körmend ellen három olyan triplát is dobott, amely a negyedzáró dudaszó pillanatában hullott be a gyűrűbe, demoralizálva az ellenfelet. Ezekre a pillanatokra lehet készülni, vagy az ösztönöké a főszerep?

Nagyon sokat kell gyakorolni, és kell hozzá önbizalom is. A meccs elején az ember saját magáról is tudja, milyen a formája, hogy sikerült a bemelegítés, hogyan reagál az ellenfél.

Élt már át hasonló győzelmi mámort, mint amilyenben a szolnokiak ünnepeltek vasárnap este a kupagyőzelem után a Kossuth téren?

Igen, amikor a Michigan State csapatával megnyertük a Konferencia döntőjét, s bekerültünk az országos final fourba. Akkor ugyanúgy tűzoltókocsival hordoztak körbe bennünket, mint most. Akkor is óriási tömeg éltetett. Mit mondjak, rendkívül jó érzés töltött el mindkét alkalommal.

Hallott már az Olaj 1991-es bajnokcsapatáról?

Persze. Jó néhány embert ismerek az akkori gárdából. Sokszor előkerül a dicső múlt, mert mostanában lépten-nyomon arról beszélnek a városban, hogy az idén mi is nyerni fogunk.

Biztosan? Nagyon sűrű a playoff programja…

Miért ne sikerülne? Az élen zártuk az alapszakaszt, nálunk a pályaelőny a bajnokság befejezéséig. Ráadásul nem mondhatják már ránk, hogy ötszemélyes csapat vagyunk. Molnár Andris nyerőember lehet, Harazin Tomi is bármikor bevethető, Fülöp Gabi felgyógyult, Donatas Sabaliauskas több poszton is képes kiemelkedő teljesítményre. Van választási lehetősége Pór Péternek.

Szolnok nem hasonlítható az amerikai nagyvárosokhoz. Mivel tölti a szabadidejét?

Szeretek olvasni, moziba járni, dévédét nézni. Csak az a baj, nem szeretem a horrorfilmeket. A barátnőmnek pedig éppen azok a kedvencei…