Hiába froclizták a Carter mamát

Minden kétséget kizáróan a Nets torontói vendégszereplése a playoff első körének legpikánsabb párharca. Vince Carter pályafutása első hat és fél idényét Kanada legnagyobb városában profiskodta végig, ahol sohasem fogják megbocsátani a – szerintük – elkényeztetett csecsemői allűröket mutató sztárnak (innen a partedlis utalás…), hogy abban a bizonyos 2004–2005-ös idényben lelazsálta a meccseket csak azért, hogy minél előbb kirúgják. A számok a drukkereket igazolják: a szezon első húsz meccsén 15.9 pont volt a zseniális 15-ös átlaga, majd megérkezvén East Rutherfordba, 56 meccsen 27.5 pont…

Az ellenséges hangulat igencsak zavarta Cartert: a 16 pont és az 5/19-es dobószázalék nem igazán klasszisteljesítmény, főleg ha tudjuk: Vince vérbeli playoff-specialista. Az alapszakaszban tíz év átlagát tekintve 24.1, a rájátszásban 27.3 pont a produktuma.

Még szerencse – Nets-perspektívából –, hogy Richard Jefferson és a szlovén Bostjan Nachbar besegített. Előbbi 28, utóbbi 16 pontot szerzett, s ne feledkezzünk meg Jason Kidd 8 pontjáról, 10 lepattanójáról, 15 gólpasszáról és 2 labdaszerzéséről sem. A fakezű Kidd a liga egyetlen kosarasa, aki úgy is képes uralni a meccset, hogy egyetlen pontot sem szerez. Mindenesetre 2002-ben és 2003-ban már bevezette a döntőbe a Hudson-parti csapatot, s most is erre készül.

De vissza Carterhez! Az első hét dobásából hatot elrontott, nyilván az is idegesítette, hogy a nézők be-beszóltak a mamának, Michelle-nek, aki a palánk mögötti első sorból figyelte fiacskája vergődését.

A United Centerben a régi szép idők hangulatát idézte a Chicago Bulls, amikor szintén 96–91-re – mint a Nets a Raptorst – megverte a bajnok Miami Heatet. A vendégek veteránjai – Shaquille O’Neal, Gary Payton, Alonzo Mourning, Eddie Jones – már testközelből lehettek tanúi a Bikák 1996 és 1998, sőt némelyek az 1991 és 1993 közötti nagy menetelésének is, s bár a maiak egyelőre nem mérhetők a Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman fémjelezte generációhoz, azért nem kutyaütők.

Nem bizony. A szudáni Luol Deng 33 ponttal egyéni playoffcsúcsot állított fel, Ben Gordon élete első dupla dupláját hozta (24 pont, 11 gólpassz), a 60 millió dolláros (négy évre) Ben Wallace pedig 14 lepattanóval és megannyi elpöckölt, elsodort labdával segítette csapatát, s a Michael Smith, Monty McCutchen, Eddie F. Rush trió is kitett magáért. Mi? Hogy ők nem szerepelnek a Bulls fizetési listáján? Nos, még ez sem biztos… A három nevezett úr ugyanis a meccs játékvezetői hármasa volt, 3 perc 19 másodperccel a vége előtt kifújták Shaquille O’Nealt, Dwyane Wade is öt faulttal játszotta végig a negyedik negyedet, ketten együtt összesen 60 percet lehettek a parketten a lehetséges 96-ból.

„Bohócok… – formált tömör véleményt az ellenfélről Shaq. – Ha csak hozzájuk érek, máris hanyatt vágják magukat, s a bírók vevők erre a színjátékra.”

Folytatás kedden, még mindig Torontóban.