Fieszta a salakon

A rali olyan errefelé, mint Pamplonában a bikafuttatás, vagy Rióban a karnevál. Az év egyik fő eseménye, amelyre ezrek (ha nem a prológot, hanem a versenynapokat vesszük figyelembe, akkor tízezrek) kíváncsiak. Miskolc az utóbbi majd’ másfél évtizedben a rali egyik hazai fellegvárává nőtte ki magát. A hagyományosan a népkerti salakmotorpályán rendezett prológ pedig a viadal egyik kuriózuma.

Az eredménye nem számít bele a versenybe, tehát jóformán tét nélkül lehet száguldozni (csak presztízsokokból van jelentősége a győzelemnek). Most pedig még azt az engedményt is megkapták a versenyzők, hogy nem volt kötelező a saját navigátorukkal indulni a körversenyen (őszintén szólva túl sok navigációra nincs is szükség a salakos oválon), így aztán sokan kihasználták a lehetőséget, hogy a kvázi kívülállóknak (támogatóknak, apukáknak, ismerősöknek) egy kis ízelítőt adjanak a rali szépségeiből.

A miskolci salak ráadásul abból a szempontból is különleges, hogy arénajellege miatt a hangulat semmihez sem fogható. Lent a katlanban a versenyzők, a rajtjelre párosával, egyszerre indulnak (már aki nem ragad be), a közönség pedig fentebb tombol. A látványosabb akcióknál olyan érzése van az embernek, mintha le akarna szakadni az egész, pedig csak tapsolnak, kiabálnak, sípolnak, dobolnak.

A fieszta már kora délután elkezdődik, pedig a toppilóták, a bajnokság éllovasai az izgalmak fokozása érdekében csak a végén – kilenc óra körül – jutnak szerephez. Látni már nem is igazán lehet, hiszen koromsötét van, a villanó vakuk és az autók lámpáinak fénycsóvái árulkodnak a tempóról és kanyarvételekről.

Rendkívüli élmény, hiszen sötétben csak nagyon ritkán rendeznek autóversenyeket, ám ezeket a fürge kezű pilótákat egyáltalán nem zavarja a sötétség. Ez is csak egy „elem”, amit le kell küzdeni. Szombaton a szűk, fákkal szegélyezett utak következnek, vagy éppen a kanyargós hegyi pályák, amelyek egyik oldalán domboldal, a másikon szakadék… Most a sötétség a leküzdendő akadály, és le is küzdik egytől egyig becsülettel.

És gyorsak, nagyon gyorsak.

A közönség a keresztbe csúsztatást értékeli a legjobban, még akkor is, ha annak nyomán finom vörös porréteg lepi be mindenkinek a bőrét és a haját. A legnagyobb ujjongás az utolsó tíztizenkét autó küzdelmét kíséri, a prológokon általában brillírozó Aschenbrenner György ezúttal is bizonyította precizitását és klasszisát – megnyerte a minikörversenyt.

Mögötte a helyiek nagy kedvence, Spitzmüller Csaba érkezett, majd pedig Botka Dávid és Hideg Krisztián tizedmásodpercre azonos idővel. A futamgyőzelemre eséllyel pályázók közül az utolsó párharcban az idénynyitót megnyerő Turi Tamást legyőzte Benik Balázs (viszont mindkettőjüket megelőzte Herczig Norbert), míg a Super2000-es Peugeot 207-essel Miskolcon bemutatkozó hétszeres abszolút bajnok ifjabb Tóth János a „kis oroszlánnal” begyűjtötte a hetedik helyet.

Folytatás (pontosabban a késhegyre menő küzdelem kezdete) szombaton 8 gyorsasági szakasszal.