Paksi sikerek után hazatalált a Falco

Ünnepelni jött ki az új, impo záns szombathelyi sportcsarnokba legalább három és fél ezer fekete-sárga szurkoló, köztük Hegedűs Csaba, a századik magyar olimpiai aranyérem gazdája, a város díszpolgára, aki elementáris tapsot kapott a bemutatásnál.

A bajnok azonban nem azért jött, hogy asszisztáljon a hazaiak továbbjutásához: Horváth Zoltán két jó duplával és egy ráadásbüntetővel kezdett, Rod Grizzard „lesapkázta” Pankár Tibort, s Kiss Zsolt kosara után már 0–7 állt az eredményjelzőn!

Kálmán László akrobatikus tempóval törte meg a vasi gólcsendet, de nem csökkent a különbség, mert Mészáros Zalán szellemesen irányított, és gólpasszait Grizzard látványos zsákolásokkal értékesítette. Ám csak egy darabig: amikor harmadszor is be akarta húzni a labdát a gyűrűbe, DuJuan Wiley megalázó mozdulattal „prakkerolta” a kísérletet. Mégis az afrofrizurás paksi amerikaié volt az utolsó szó: mielőtt lejárt volna az első tíz perc, még egy hatalmasat zsákolt, s ezzel ötpontos előnyhöz juttatta csapatát.

Az ötperces hazai gólcsendet Wiley duplája törte meg, Gráczer Zsolt triplával mutatkozott be, Winsome Frazier a védelmen átkígyózva pedig ki is egyenlített, sőt Kálmán tempójával már át is vette a vezetést a Falco (22–20). Most már egyik csapat sem tudott elhúzni a másiktól, Scott Stewart utolsó másodpercekben dobott hármasával a tolnaiak mehettek kis előnnyel az öltözőbe.

A harmadik negyedben már a pontszegénységre sem panaszkodhattunk. Mihail Aliakszejev, a hazaiak fehérorosz emberhegye megtáltosodott, ha kellett, tempót dobott, ha kellett, bevágta a gyűrűbe a labdát. S 44–40-nél Zsoldos András időkéréssel próbált meg gátat vetni a vasi góláradatnak. Wileyt és Aliakszejevet azonban nem lehetett megállítani. Azaz egyféleképpen igen: az amerikai center bokája kificamodott, 12 másodperccel a harmadik negyed vége előtt lebicegett a parkettról, s már nem is jött vissza. Csodák csodája, oszlopa nélkül sem omlott össze a Falco, mivel a látogatók roppant hebehurgyán kosárlabdáztak. Öt perc leforgása alatt, írd és mondd, egyetlen kosár született, s ez a Falco malmára hajtotta a vizet (48–45).

Aztán a játékrész első hazai kosara után, melynek szerzője Kálmán volt, felrobbant az aréna. Sőt a kis szőke mágus triplájánál vélhetően már a fővárosban is kilengett a szeizmográf mutatója, akkorát ordított a publikum, a hazai kapitány pedig indiántáncba kezdett. A vendégek kínjukban letámadtak, de semmire sem mentek vele, mert a hazai büntetők sorra célba értek. A győzelmet már nem lehetett elvennni a szombathelyiektől, akik 3–1-es összesítéssel küldték nyaralni a bajnokot.