Potya góllal győzött a bajnok

Behúzott fékkel érkező, avagy felszabadultan, megállíthatatlanul száguldó Debrecen érkezik Zalaegerszegre? Ez volt a kérdés a péntek esti meccs előtt. A bajnoki címet már megnyerő Loki számára nem volt tétje az összecsapásnak, így a publikum is kíváncsian várta, hogy milyen teljesítménnyel rukkol ki a vendégcsapat. De még inkább az foglalkoztatta az embereket, hogy mire megy majd az aranyérmessel szemben a ZTE.

Nos, a felvezetés remekül sikerült, több mint négyezren biztatták a hazai kedvenceket, akik hatalmas üveg pezsgővel köszöntötték a bajnokot. A baráti hangulat megmaradt a mérkőzés alatt is. A játékosok udvariasan szabálytalankodtak, ha a szituáció úgy hozta, még ziccerből is taccsra rúgták a labdát, ha valamelyik ellenfél a földön fájlalta a fogát. Így aztán a meccs lassan csordogált.

Pedig a zalaegerszegi fiúknak lenne miért hajtaniuk: a hírek szerint a nyártól jelentős fiatalításba kezd a ZTE vezetősége, és az is nyílt titok, hogy a jelenlegi keret néhány tagjával nincsenek megelégedve az elöljárók. Elképzelhető, hogy vadonatúj csapat épül a gyönyörű ZTE-arénában – lehet, hogy Nagy Tamás vezetésével, de az is előfordulhat, hogy külföldről hoznak majd szakembert.

Visszatérve a mérkőzésre, az első félidőben a Zalaegerszeg birtokolta többet a labdát, a debreceniek életveszélyes lestaktikát alkalmaztak a hazaiak ellen mintegy húsz percig: olykor csak centimétereken múlt, hogy nem rohant három szabadon hagyott hazai játékos a vendégkapu felé.

A második félidőben az Ibrahim Sidibét és Dzsudzsák Balázst nélkülöző Lokiban pályára lépett a súlyos gerincproblémákkal küszködő Sándor Tamás. Mindez jelezte, hogy Miroslav Beránek profi szemlélete ezúttal is azt sugallja, hogy a Lokinak a tét nélküli mérkőzésen is győznie illik. A Debrecen ennek szellemében futballozott, s Leandro távoli lökete a zalaegerszegi kapus bakijának köszönhetően jutott a hálóba.

De gól volt, méghozzá győzelmet jelentő találat. Tudniillik a Zalaegerszeg egyre fásultabbnak, és ami meglepő, fáradtabbnak tűnt. Nem találta a ritmust, és nem talált igazán fogást sem a bajnokon. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre görcsösebb a hazai gárda és egyre bosszúsabb a publikum. Mindez érthető, hiszen a ZTE akár még a nemzetközi kupaindulást jelentő második helyet is megszerezhette volna. Volt hát miért hajtania, küzdenie a zalai csapatnak, ám hűen jellemzi a magyar bajnokság színvonalát, hogy a ZTE ilyen teljesítménnyel is a dobogó harmadik fokán állhat...

A találkozó, amelyen a bajnok mérkőzött egy másik élcsapattal, aligha nevezhető rangadónak, a színvonal messze elmaradt a várttól, s a két együttes küzdelme csalódást okozott. Pedig a meccs hajrájában igazi tűzijátékot láthattunk, csak nem a pályán, hanem a helyi B-közép jóvoltából a lelátón. A zalaiak így búcsúztak a 2006–2007-es szezontól, amely valóságos hullámvasút volt nekik csapatuk rapszodikus teljesítménye miatt. A Loki ugyanakkor minden dicséretet megérdemel: a számára tét nélküli meccsen is begyűjtötte a három pontot.