Mer nagyot álmodni

Ha jól tudom, a napokban tértek haza Magyarországra, vakációra.Ha jól tudom, a napokban tértek haza Magyarországra, vakációra.

A feleségemmel, Gabriellával mindketten nagyon vártuk már, hogy itthon lehessünk a családdal, a barátokkal – mondta Vas János. – Jó lesz kikapcsolódni, lazítani, bulizni.

Bulizni? Olyan edzéstervet csomagolt be az Amerikából hazahozott csiribiriajándékok mellé, hogy attól néhány magyar fiatalember egyenesen az idegenlégióban érezné magát.

Persze ez mindig így van, amikor bajnoki szünethez érkezünk, valamennyi játékos saját edzéstervet kap, amelyben még az is szerepel, hogy mit szabad inni, mennyit lehet enni, mennyi súlyt kell magamra szedni, és hány százalék zsírral kell lejjebb mennem.

Jól hangzik.

Nincs ebben semmi különös, ha az ember pöttöm kissrácként nyalókával vagy fagyival a kézben arról ábrándozik, hogy egyszer híres jégkorongozó lesz, ezt vállalnia kell. Eszemben sincs panaszkodni, és senkivel sem cserélnék a világ minden kincséért sem. Imádok Amerikában élni, azt a fajta életstílust nekem találták ki.

John Updike, a remek amerikai író Nyúl-regénysorozatában tökéletesen megfestette az amerikai kisvárosok hétköznapjait, így nagyjából el lehet képzelni, hogy ön ott, Iowában miként tengeti hétköznapjait. Böhöm nagy bevásárlóközpontok, nyugodt, lelassult élet, kóla, sült krumpli, mintha állna a levegő és állna az idő…

Iowa kétszázhatvanezres város, a hőmérséklet nagyjából olyan, mint Magyarországon, és az tény, hogy túl sok mindent nem lehet ott csinálni. Ahogy mondja, valóban a már-már szédítő méretű bevásárlóközpontok jelentik a legfőbb szórakozási lehetőséget. Mi is azokban bóklászunk Gabival és a barátainkkal. De olykor elmegyünk piknikezni, kimegyünk a szabadba. Szerencsére egyre több családdal járunk össze, és elhiheti, hogy egy pillanatig sem unatkozunk.

Azt mondja, nem cserélne senkivel – de én ezt rögtön megcáfolom. Mi lenne, ha önt hívnák Mike Modanónak?

Jó, persze hogy szeretnék ott tartani, ahol a Dallas sztárjai, Mike Modano vagy Jere Lehtinen. De már csak egy lépés választ el ettől.

Két éve él kint, s eddig a következő frenetikus élményekkel lett gazdagabb, a több kisebb felejthetetlen pillanat mellett: játszott egy varázslatos meccset a Dallas Stars színeiben az Edmonton ellen. Igaz, hogy edzőmeccs volt, de ön remekül teljesített. Aztán egyszer a dallasi fiatalokkal legyőzték a New York Rangerst, ahol ön emberhátrányból ütött gólt, és agyonszerették a többiek. Elég ennyi?

Természetesen nem elégszem meg a helyzetemmel, de ne felejtse el, hogy amikor elkezdődik a szezon, ott van a Dallas Starsnál huszonhárom csatár, és irtózatosan nehéz bekerülni a keretbe. Nem vagyok türelmetlen.

Azt látom. Nem lenne jobb, mondjuk Malmőben a csapat legnagyobb sztárjaként siklani a jégen?

Imádom Svédországot, öt évet éltem Halmstadban és Malmőben, játszottam négy különböző klubban, és ha nincs ez a hihetetlen vonzódásom az NHL-hez, talán megelégszem a svéd ligával. De értse meg, ha az ember ott van Amerikában, közvetlen közelségben gyermekkori álmaihoz, akkor onnan nem lehet, sőt nem is szabad visszafordulni.

Ön szerint mikor lehet A-csoportos a magyar válogatott?

Ez majdnem olyan, mint az én dallasi lehetőségem. Nézze meg, most a világbajnokságon tulajdonképpen egy meccsen múlt, ha nem kapunk ki az NHL-játékossal (Anze Kopitar, a szerk.) is büszkélkedő szlovénoktól, ott vagyunk a legjobbak között.

Mit gondol, melyik valósulhat meg korábban: az ön bemutatkozása az NHL-ben vagy a nemzeti csapat A-csoportba kerülése?

Húúú... Erre most nehéz válaszolni. Legyen úgy, hogy én bekerülök az ősszel a Dallas Starsba, bemutatkozom az NHL-ben, és a főszereplésemmel a magyar válogatottal kiharcoljuk az A-csoportos tagságot.

Miért várakoztatják ilyen sokáig a Dallas vezetői? Doug Armstrong általános menedzser többször is láthatta önt játszani az Iowa Starsban, megfigyelhette edzés, meccs és felkészülés közben. Nem létezik, hogy egyszer sem jutott eszébe: itt ez a tündöklő tehetségű magyar, próbáljuk ki, mondjuk a New York Rangers ellen.

Magam is sokat gondolkodtam rajta, hogy eddig miért nem adatott meg a bemutatkozás lehetősége, és még az is előfordult, hogy szinte szuggeráltam a telefont, szólaljon meg végre, legyen a vonal túlsó végén Doug Armstrong, és mondja azt, gyerünk fiam, készülj, a hét végén a Dallas Starsban játszol. De aztán úgy voltam vele, nem szabad lelkiznem, inkább még többet kell dolgoznom, és hétről hétre bizonyítanom. Ezen múlik minden, a kitartáson. Van velem egy csodálatos nő, Gabi, a feleségem. Ő nem dolgozik, így tökéletes hátteret teremt. Gyönyörű kétszintes lakásban lakunk, mindenünk megvan, s ha rajtam múlik, tíz év múlva is itt élünk. Természetesen már úgy, ahogy egy NHL-es sztárhoz illik.