Csak játszottak egyet

Amire Prukner Lászlónak, a Kaposvár és Lengyel Ferencnek, a Paks edzőjének a bajnokság 29 fordulójában nem volt lehetősége, az ezúttal megadatott: a két szakember mosolyogva, felszabadultan nézhette labdarúgói mérkőzését. Mindez annak köszönhető, hogy a két együttes már a szombati derbi előtt bent maradt az élvonalban, így a tét nem nyomasztotta sem a futballistákat, sem a szakvezetőket. Ha abból indulunk ki, hogy a Kaposvár kieső helyen fejezte be az őszt, a Paks pedig újonc az élvonalban, akkor bizony megsüvegelendő, hogy a játékosok megteremtették maguknak a gondtalan mérkőzés lehetőségét. Győzelem esetén a Kaposvár a hetedik, míg a Paks a nyolcadik helyen fejezhette be a bajnokságot, no és nem mellékesen a bajnoki prémium összegét is befolyásolta a végeredmény.

És ha már szóba hoztuk a pénzt...

Alighanem sokan tudják, hogy a Rákóczinál sohasem dúskáltak az anyagiakban, és ahogy hallani, most sincs másképp. A csapat hiába teljesít évek óta jól, a szponzorok nem tolonganak Kaposvárott, és mert a klub évről évre eladja legjobb játékosait, nincs tehát irigylésre méltó helyzetben Prukner László vezetőedző.

Ami pedig magát az összecsapást illeti: a kaposvári szakvezető kilencvenedik élvonalbeli mérkőzésén ült a Rákóczi kispadján, és egy esetleges siker a harmincadik győzelmet jelentette volna számára. Az első játékrész alapján valamivel a házigazda volt közelebb a vezetés megszerzéséhez, hiszen több mint tízpercnyi futballt követően a házi gólkirály, Oláh Lóránt szabadrúgásból a lécre csavarta a labdát, míg a félidő hajrájában társa, André Alves ordító helyzetben lyukat rúgott. A kapusoknak amúgy nem sok dolguk akadt az első negyvenöt percben, jobbára a két tizenhatos között gyömöszölték egymást a csapatok. A védekezés mindkét oldalon megfelelő volt, de mert a kaposvári és a paksi középpályások is lassan zárkóztak fel a támadásokhoz, és mert a szélekről alig-alig érkezett középre labda, nem volt sok izgulnivalójuk a szurkolóknak. A folytatás már jobbra sikerült, ez elsősorban a Rákóczi futballjának dicsérete. A hazai együttes továbbra is jól védekezett, a megszerzett labdákkal gyorsan lendült támadásba, és mert a széleken többször is megverte a Paksot, ekkor már gólhelyzetei is adódtak.

A hazai tizenegy győzelemmel búcsúzott közönségétől, és megismételve tavalyi szereplését, ezúttal is hetedikként fejezte be a bajnokságot (a Rákóczi rendkívül mélyről indult, hiszen az őszi tizenhét mérkőzést követően kieső helyen volt, azonban a szünet után talpra állt).