Csak futballozni kell!

Látom, a vendégszereplések alkalmával viselt Liverpool-mezt szorongatja a kezében. A sárga jobban tetszik, mint a vörös? Látom, a vendégszereplések alkalmával viselt Liverpool-mezt szorongatja a kezében. A sárga jobban tetszik, mint a vörös?

Szó sincs róla, ugyanolyan szép mind a kettő – mondta az eddig kék-fehérben játszó Németh Krisztián. – Hogy a második számú mez van nálam, azzal magyarázható, hogy ezt kaptam ajándékba a klub vezetőitől. Lehet, hogy így akartak arra utalni, hogy én majd főleg az idegenbeli meccseken fogok játszani…

Mit gondol, az Anfield Roadon mikor mutatkozhat be?

Legjobb esetben hónapok múlva. Ahhoz, hogy megálljam a helyem ebben a világban, mihamarabb fel kell vennem a szédületes iramot. Eleinte minden bizonnyal olyan kemény lesz a munka, hogy az egészségem is veszélybe kerülhet a diktált tempótól… Most még felesleges arról ábrándozni, hogy szeptemberben vagy októberben pályára lépek a legjobbak között; úgy vagyok vele, időm van bőven a bizonyításra.

Miben kell fejlődnie, hogy Dirk Kuyt vagy Peter Crouch nyomába érjen?

Ha Crouchot nézem, rengeteget kell nőnöm… Komolyra fordítva a szót: minden téren van még tanulnivalóm, de mivel Angliában folytatom pályafutásomat, különösen testi-lelki erőben és erőnlétben kell sokat javulnom. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy a szakemberek gondoskodnak erről, azt tudniillik a kétnapos kintlétem során megállapíthattam: ennél profibb körülmények közé nem kerülhettem volna. Nem is tudnám eldönteni, hogy ki tette rám a jobb benyomást, Rafa Benítez vagy maga a klub. A szakemberben cseppet sem csalódtam, élőben éppoly szimpatikus volt, mint a televízióközvetítés idején, lerítt róla, hogy él-hal a fociért.

Mivel győzte meg a Liverpoolt arról, hogy érdemes szerződtetniük?

Rafa Benítez mellett mások is megnéztek korábban, mint utólag elárulták, volt, hogy titokban jöttek el valamelyik meccsemre. Talán többször is bizonyítottam, méltó vagyok a bizalmukra.

Nem izgul? Én kaparnám a falat.

Én nem, legalábbis én még nem. A felkészülés június huszonnyolcadikán kezdődik, azt kérték tőlünk, hogy háromnégy nappal korábban már jelenjünk meg Liverpoolban, na, akkor biztosan izgulni fogok.

Esztendő múlva mivel büszkélkedne?

Jó angol nyelvtudással és azzal, hogy ha csak a Ligakupában is, de debütáltam a felnőttcsapatban. Az FA-kupa- vagy a Premier League-beli bemutatkozásomra még büszkébb lennék.

És hol szeretne tartani fél évtized múltán?

A minap elveszített Bajnokok Ligája-döntőt jó volna addigra győztes fináléval feledtetni. És örülnék annak is, ha ezt követően tíz évvel hosszabbítanák meg a velem kötött szerződést.

Ő még csak 17 éves: 1990-ben született, a jövő márciusban lesz nagykorú, de már többet ért el, mint megannyi elődje, és valamennyi kortársa. A Liverpool játékosa lehet 2012-ig.

Emlékszik még az első futballélményeire?

Hogyne – mondta Simon András. – Salgótarjánban, a Makarenkó utcában laktunk, éppen szemben az Arany János Általános Iskolával, két perc alatt besétáltunk az osztályterembe az ikertestvéremmel, Ádámmal, valamint a két évvel idősebb bátyánkkal, Attilával. Persze azért még így is megesett néha, hogy elkéstünk… A suli előtt volt egy betonos focipálya, azon játszottunk tanítás után: Lehoczki Gabival, Benkocs Ádámmal, Pancsovai Tomival, Oláh Viktorral… De jó meccsek voltak! A másik osztályba járó srácokkal játszottunk vérre menő meccseket, előfordult, hogy a szomszéd utcában lakó fiúk jöttek át egy rangadóra, és arra is emlékszem, hogy édesapám is mindig nézte ezeket a derbiket, és amikor csak egymás között játszogattunk, néha ő is beszállt.

Igazi sikertörténet: a Makarenkó utcából az Anfield Roadra!

Még nemigen fogtam fel, mi is történt velem, de ezzel nem vagyok egyedül: látom az édesapámon, ő is hitetlenkedik. Még úgy is, hogy a télen többször edzhettem a Liverpool tartalékcsapatával, és élőben láthattam, ahogy a felnőttek legyőzték a Chelsea-t kettő nullára. Negyvenötezer ember tombolt Dirk Kuyt és Jermaine Pennant gólja láttán, hátborzongató volt nézőként megtapasztalni ilyen hangulatú találkozót.

Akkor van fogalma arról is, milyen lehet mindezt átélni lent, a gyepen.

Azt még nem tudom, hiszen tevékeny résztvevő még nem voltam abban a varázslatos stadionban. Nagy lehetőséget kaptam, de tudom, sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy igazán jó futballista váljék belőlem.

A téli tesztelés után az angolok képviselői rendszeresen figyelték a játékát Agárdon, nem nyomasztotta az elvárásuk?

Eleinte furcsa volt, hogy azért utaznak ide Angliából, hogy lessék minden mozdulatomat, de aztán rájöttem, kár remegni: csak futballozni kell! Szerencsém volt, mert Agárdon, a Sándor Károly-akadémián nagyon odafigyelnek ránk, és amikor hazajöttem Liverpoolból, velem talán még szigorúbbak voltak az edzők, mint a többiekkel, nehogy elszálljak magamtól. Hálás vagyok a Tamási Zsolt vezette stábnak, hogy ennyire törődtek velem.

Most aztán nagyot fordult önnel a világ. Nehéz elviselni?

Ne is mondja! Amikor a sajtótájékoztatón megláttam a fotósokat, a televíziós kamerákat, rettenetesen izgultam, alig bírtam megszólalni. Nem vagyok hozzászokva, hogy a nevemet bemondja a rádió, meg magamat látom a híradókban…

Annyit lehet tudni önről, hogy édesapja, Simon Attila is futballozott, két évvel idősebb bátyja, Attila, illetve az ikertestvére, Ádám is az MTK játékosa. De mit szólt a szerződtetéséhez az édesanyja?

Évek óta Agárdon élünk, csak hétvégeken járunk haza, de ez nyilván más lesz. Nem mondja, de látom a tekintetén, hogy aggódik, hogy nagyon félt.