Szombat óta nagyot fordult a világ. Míg a Vasas és a Szeged előző találkozóján a csongrádiak szokásukhoz híven kiválóan védekeztek, és az egész mérkőzés során csak hat gólt kaptak, addig a szerdai, harmadik meccsen már az első félidőben kaptak fél tucatot. Sőt a mérkőzés végén 13-nál állt meg a Vasas, amely mindössze eggyel kevesebb, mint amennyit a Szeged az elődöntő első két mérkőzésén összesen kapott. Persze a védekezési hibák kevésbé lettek volna hangsúlyosak, ha működik Gyöngyösi András csapatának támadójátéka, ám ebben a műfajban még a saját kapuja előtt mutatott produkciót is alulmúlta a Szeged. Tizenhat percnek és 59 másodpercnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a vendégek megszerezzék első góljukat, ekkor Juhász Zsolt talált a nagyszerűen védő Nagy Viktor hálójába. A válogatott kapus az egész mérkőzésen kiváló teljesítményt nyújtott, 16 kapura tartó szegedi lövésből 11-et hárított. Mire a vendégek megszerezték első góljukat, addigra a felszabadultan játszó, támadásban roppant eredményes, emellett rendkívül hatékonyan védekező Vasas már hét találatnál járt, sőt a harmadik negyed hatodik percében tíz(!) gól volt a különbség a két csapat között. Hosnyánszky Norbert találata után Gyöngyösi András le is cserélte kapusát, Baksa Lászlót, igaz, az addig bekapott 11 gólt hiba lenne kizárólag az ő számlájára írni, hiszen a Beton védekezése rendkívül szellős volt. A mérkőzést a Vasas már az első félidőben eldöntötte, szerdán nem volt meg a Szeged játékában az az átütőerő, amely elegendő lett volna ahhoz, hogy legalább szorossá tegye a mérkőzést. Sőt az első két negyed láthatóan demoralizálta a szegedieket, akik lélekben is feladták a harcot. Bár az utolsó két felvonásban a csongrádiak javultak, a hatgólos különbséget nem tudták csökkenteni. Ha a Vasas – a piros-kék remények szerint visszatérő Varga Dénessel megerősödve – a szerdai játékát tudja nyújtani vasárnap Szegeden, minden bizonnyal az lesz az utolsó mérkőzés a párharcban. Persze ehhez még Gyöngyösi András együttesének is lesz egy-két szava.