A könnyedség ezúttal megbosszulta magát

Szombat délután, fél öt.

Noha Gálhidi György, a Nyíregyháza vezetőedzője mindent megtett, hogy játékosai ne foglalkozzanak a Budafok–Ferencváros összecsapással, azzal, hogy a tatabányai mérkőzés három órával a makói előtt kezdődött, nem lehetett eltitkolni a híreket. Amikor a budafoki Schmatovich Gábor belőtte az egyenlítő gólt Kemenes Szabolcs hálójába, rezegni, csörögni kezdtek a mobiltelefonok, és a makói sportpálya büféjéből is jött a hír: 2–2-re áll a Fradi-meccs!

A hátralévő húsz perc csigalassúsággal telt. A Nyíregyháza játékosai készültek, masszírozták őket, néhányan már nyújtották a lábizmaikat, de félpercenként elhangzott a kérdés: Mi van ott, vége van már?

Aztán lefújták a találkozót Tatabányán, maradt a döntetlen, és mindenki ujjongott a makói vendégöltözőben, a nyírségiek érezték: itt a hatalmas esély, már csak egy lépés a bajnoki cím!

„Utólag azt mondom: hiába örültek a srácok, a Ferencváros pontvesztése nem feldobta, hanem agyonnyomta őket – mondta Gálhidi György, a Nyíregyháza vezetőedzője, miután a meccs lefújása utáni hivatalos nyilatkozatokat letudta, és már szusszant egyet a Makó elleni 1–1-es döntetlenre és arra, hogy újabb hetet kell várni az áhított bajnoki cím megszerzésére. – Hetek óta úgy játszunk,

hogy nyernünk kell, ebből a szempontból a makói mecscsünk sem jelentett különlegesen nehéz pszichés feladatot, mégis… Megzavarhatott bennünket a nagy esély. Próbáltam mondogatni, ne a Fradira figyeljünk, hanem saját magunkra, sajnos ez a mérkőzés nem sikerült. A kezdés előtt rossz érzésem volt: legutóbb a győzni akarástól eltorzult arcú futballisták indultak a pályára, most ünneplő, felszabadultnak tűnő játékosok. Hiszen csak nyernünk kellett… Nyomokban sem emlékeztettünk tavaszi önmagunkra. Igaz, megvoltak a helyzeteink, de el kell ismerni, amit elterveztünk, nem jött be. Úgy gondoltuk, sok futással szétziláljuk az ellenfelet, és lendületből a védelmi vonala mögé kerülünk. Nos, ebből a futásból semmi sem lett. Talán a nagy meleg miatt, nem tudom. Baj, hogy a kulcsjátékosok nem hozták magukat. Nagyon dühös vagyok! Mindazonáltal nincs tragédia, a sorsunk a kezünkben van, nincs más dolgunk, saját stadionunkban le kell győznünk a Vecsést.”