Vasas: végre sikerült!

Az uszodában ezúttal is po koli hangulat fogadta a csapatokat. Hazai oldalon a bajnoki címre 1989 óta váró, szokás szerint kongashow-val és hatalmas hangerővel készülő Vasasdrukkerek, míg a másik oldalon a hang-, dob- és gázkürthátrányban lévő, kisebb csoportnyi Domino-tábor próbálta győzelemre hajszolni kedvenceit.

Az ünnepélyes bemutatás után a címvédő Honvéd játékosai eltűntek a nézőtér mögött az uszoda egyik sarkában, majd hatalmas csatakiáltások után a hadba induló katonák eltökéltségével csobbantak a vízbe. És valóban, a medencében háború zajlott, ám ezúttal nem a víz alatti ütések miatt fogalmazhattunk így, hanem a küzdelem nagyságát jellemezve.

A Vasasban az elődöntőt és a finálé első három meccsét kihagyó, nyaki porckorongsérvvel küzdő Steinmetz Ádám is ott volt a medencében, és a pénteki meccsel szemben már nem csak lélektani okokból nevezte őt a tizennégyes keretbe Földi László edző – a tréner már az első negyedben vízbe küldte a kiváló centert.

Alig több mint egy perc telt el a mérkőzésből, amikor megszerezte a vezetést a Vasas: Varga Dániel mindenkit meggyőzött arról, hogy lőni akar, majd finom mozdulattal beejtette a labdát a Biros Péterről leváló Kovács Róbertnek, akinek már csak annyi volt a teendője, hogy a hálóba pöckölje azt. Sokáig persze nem örülhettek a gól után hangrobbanást előidéző Vasas-hívek, mivel a Domino másfél perc alatt megfordította az állást. Előbb Szivós Márton egyenlített előnyből, majd Bárány Attila lőtt Benedek Tibor passzából nagyszerű centergólt. Ami a fordítást, illetve a fordulatokat illeti, nem lehetett panaszunk, hiszen további négy alkalommal változott a vezető csapat kiléte.

Már ekkor látszott, a mérkőzés koreográfiája el fog térni az előző hárométól. Az elsőn a vendég Vasas kiváló védekezése dominált, majd a másodikon és a harmadikon az otthon játszó együttes kiütötte riválisát, most azonban egyértelmű volt: a játékosok apait-anyait beleadnak, szó sem lehet nagy különbségről. Végig szoros küzdelmet vívtak a felek, egyik csapat sem tudott egy gólnál nagyobb különbséget kiharcolni, sőt az első három negyed rendre döntetlennel ért véget.

A nyitó nyolc percet Varga Dániel mentette ikszre, majd a következő periódus is az ő nagyszerű pillanataival indult. Molnár Tamás vezető gólja után előbb pazar találattal egyenlített – hosszú másodperceken keresztül csak lóbált és lóbált Szívóssal szemben, majd elképesztő mozdulattal, csavarva, hét méterről a hosszú felső sarokba pattintotta a labdát. Aztán nagyszerű helyzetfelismerésének köszönhetően a vezetést is megszerezte a Vasasnak – Nagy Viktor hosszú indítását „elkapva”, a kicsit későn induló és előtte összezárni próbálkozó Székely Bulcsút és Hárai Balázst megelőzve lőtt az elmélázó Gergely István kapujának jobb alsó sarkába. Ha már Varga Dánielt emeltük ki a második negyedből, ne feledkezzünk meg öccséről, Dénesről sem, aki a Domino duplája után, 0.7 másodperccel a félidő lefújása előtt egyenlített. A harmadik negyedből Steinmetz Ádám gólját kell mindenképpen kiemelnünk, amikor is Paján Viktor mellől, centerből lőtt a hálóba, ezzel 8–7-re vezetett a Vasas. Fodor Rajmund emberelőnyből egyenlíteni tudott, így a döntés az utolsó nyolc percre maradt. A záró felvonásban Benedek szabaddobásból szerzett hatodszor is vezetést a Dominónak, amire két találattal felelt a Vasas. Mátyás Zoltán lövése után Szivós kezéről pattant a labda a piros-fehérek kapujába, később Varga Dániel az előtte blokkoló Benedek szorításában találta meg az utat Gergely István kapujának jobb sarkába (10–9). Valamivel több mint egy perc maradt hátra, amikor Steinmetz Ádám Fodor és Biros Péter között is célozni tudott, nagyszerű ejtését Gergelynek kellett kitolnia a léc alól – ami azt jelentette, hogy az utolsó 68 másodpercből 30at a Vasas támadhat végig. Végül 42 másodperce maradt a Dominónak arra, hogy életben tarsa bajnoki reményeit, és kiharcolja a hosszabbítást. A középen egyedül tempózó, mintegy öt méterről lövő Fodor labdáját azonban védte Nagy Viktor, majd a sarokdobás után az olimpiai bajnok bejátszását megszerezte Hosnyánszky Norbert, és már nem volt más feladata, minthogy megtartsa a labdát, majd kezdetét vehette a várva várt Vasas-ünneplés.