A magyar labdarúgó-válogatott egyik utolsó nagy sikere volt a Salvador felett aratott 10–1-es győzelem az 1982-es világbajnokságon. Az Elchében rendezett mérkőzésen a mieinknek szinte minden összejött, ezért születhetett a világraszóló, máig is rekordnak számító siker.
Az összecsapás óta huszonöt év telt el, és a közép-amerikai ország vezető újságjánál, az El Diário del Hoynál kitalálták, hogy meg kellene rendezni a mérkőzés visszavágóját a két ország akkori játékosai között.
Elég nehéz volt a magyar futballistákat rávenni a hosszú útra, végül hét játékos utazott el a fővárosba, San Salvadorba. A Martos Győző, Rab Tibor, Szentes Lázár, Csongrádi Ferenc, Törőcsik András, Szántó Gábor, Kollár József (utóbbi kettő annak idején lemaradt a vb-ről) alkotta magyar együttest hatalmas felhajtás fogadta, már a repülőtéren, a helyi újságokban oldalakon keresztül foglalkoztak a nagy mérkőzéssel és a két csapattal.
A szervezőknek az ország legjobb futballistáját, Jorge „Mágico” Gonzálezt is sikerült megnyerniük a fellépésre, pedig Szendrei József egykori cádizi csapattársa már évek óta kerüli a nyilvánosságot.
Bár az országban nagy a szegénység, a magyar küldöttségnek nem lehetett oka panaszra, hiszen minden kívánságukat lesték a helyi szervezők. Igaz, a városban nem lehetett csak úgy sétálgatni, mindenhova rendőrök kísérték a mieinket.
A június 16-i nagy meccsre előzetesen harmincezer nézőt vártak a szervezők, és bár anynyian nem jöttek el, húszezer szurkoló ott szorongott az Estadio Cuscatlán lelátóján. A salvadori futball több tekintélyes vezetője is megtisztelte jelenlétével a találkozót, köztük a szövetség elnöke.
A mérkőzés jó játékot hozott, az 55x35 méteres pályán 5+1 fős csapatok csaptak össze. A magyar együttesnek nem volt tartalékja, mivel Törőcsik András sérülés miatt nem játszhatott. Az első félidő utolsó két percében előbb egy szöglet után Szentes Lázár szerzett vezetést, majd egy „Mágico” Gonzálezen megpattanó Csongrádi Ferenc-lövés vágódott Ricardo Guevara Mora kapus hálójába, a második játékrészben azonban a több cserével játszó hazai gárda kiegyenlített.
A 2–2-s eredménnyel mindenki boldog volt, a lelátón húszezren, a televízió előtt pedig 1 millió 300 ezren követték figyelemmel a nagy összecsapást. A magyar együttes pedig egy szép kupával is gazdagodott, amelyet a szervezők ajánlottak fel.
A mérkőzés utáni napokon is nagy figyelem övezte a magyar csapatot. Arról, hogy Szentes Lázár a helyszínen tekintette meg az országos labdarúgó-bajnokság egyik elődöntőjét, többet írtak, mint magáról a meccsről...