A nagy áttörés

Érez némi elégtételt?Érez némi elégtételt?

Az olimpiai pályázat nem személyes ügy, így elégtételről szó sem lehet – kezdi SzalayBerzeviczy Attila, a BOM elnöke. – Már azt is nagy eredménynek tartottam, hogy megalakulása után másfél esztendővel a BOM neve szerepel a közgyűlési iratokban, dokumentumainkat alapanyagként kezelték, az pedig, hogy egyhangú döntést hozott a közgyűlés, mindennél fontosabb.

Első nyilatkozatában mérföldkőnek nevezte.

Vagy áttörésnek, kinek melyik tetszik jobban. Talán a legfontosabb döntésen vagyunk túl, hiszen a rendezésre Budapest pályázhat, a főváros pedig – ez a lényege a csütörtöki határozatnak – vállalja, hogy minden tervét az esetleges pályázathoz igazítja, mi több, az esztendő végéig a lehetséges helyszínt is meghatározza.

Mi a következő lépés?

Az olimpiai törvény. Reményeink szerint az év végére az országgyűlés megszavazza, aztán következik az aprómunka, a legkisebb részletek kidolgozása, hogy mire 2011-ben pályázni kell, a játékokért garanciát vállaló kormány tisztán lássa, mire ad biztosítékot.

A BOM-ot tőkeerős cégek alapították, a főváros egyhangú igent mondott, a gazdaságot és a politikát tehát maguk mögött tudhatják. Már csak a sport van hátra…

Ezt hogy érti?

Sokan mondják, hogy mire esetleg pályázunk, már nem lesznek versenyzőink. A BOM-ban szerepet vállaló cégek csak gazdasági szempontokra építenek, eszükbe sem jut, hogy közvetlenül is támogassák a magyar sportot.

Ez csak részben igaz, hiszen például a Mol, a Malév, az OTP és még mások is a napi költségek finanszírozásából szintén kiveszik a részüket. És egyébként is nyitottak a jó ügyekre, csak meg kell őket győzni, mégpedig nívósan, távlatokban gondolkodva. Lefordítva a hétköznapokra: cipőt sem vesz senki csak azért, mert megsajnálja az eladót… A budapesti olimpia ügyével hosszú távra, nagy léptékben tervezünk, a tizenöt cég magától értetődően tett le tíz-tíz millió forintot a BOM indulásánál, s ellenkezés nélkül nyúlt a zsebébe a megvalósíthatósági tanulmány és az olimpiai törvény költségei esetében is. Attól pedig nem kell félni, hogy nem lesznek versenyzőink, ott van London példája: a britek a 2012-es rendezés birtokában olyan sportágakat is fel kívánnak futtatni a játékokig, amelyek enyhén szólva sem népszerűek Angliában, a kézi- vagy a röplabdára gondolok például. Ha pályázunk, nálunk sem lesz másképp, az biztos. Egyébként pedig – tetszik, nem tetszik –, az olimpia mindenütt alapvetően gazdaságélénkítési projekt, a sport csak ráadás, igaz, akkora plusz, hogy nélküle szó sem lehetne az egészről.

A másik, amit mondogatnak, hogy a BOMban tömörülő cégek nyernek majd a legtöbbet, ha pályázunk.

Mi arra vállalkoztunk, hogy eljuttatjuk az ügyet a politikai megosztottságtól a pályázás elindításáig, magyarán nincsenek leosztva a lapok, ha erre gondolt. Nem is lehetnek. Az olimpiai törvény elfogadásának pillanatában a BOM önmagától megszűnik, a további teendőket rögzíti a törvény, a tervezet szerint az előkészítő bizottságra hárul a koordinálás. A szükséges beruházásokra pályázatot írnak ki, a megvalósítás a nyertesek feladata lesz. Mire idáig eljutunk

– adja Isten, hogy eljussunk –, a BOM-ról szólva már csak történelmi szerepét emlegethetik, nekünk az is nagy büszkeség lesz, elhiheti.

Tudni lehet, kikből áll majd az előkészítő bizottság?

A tervezet szintjén igen. E szerint a vezetőjét a köztársasági elnök jelöli ki, tagja lesz a MOB elnöke, Budapest főpolgármestere, a Miniszterelnöki Hivatal delegáltja, és öt, köztiszteletben álló, a nagyvilágban ismert hazánkfia.

Az ismertség fontos, mert a kamp á n y nak nem itthon, hanem külföldön kell sikeresnek lennie. Aligha véletlen, hogy a 2014-es téli játékokra kandidáló orosz Szocsi vagy a dél-koreai Pjongcsang folyamatosan hirdet a világszerte fogható televíziókban.

Ez érthető. Az már kevésbé, hogy éppen a Magyar Olimpiai Bizottsággal feszült a viszonyuk.

Ezt én sem értem, higgye el.