Elege lett a zsarolásból!

Kisebb vihart kavart a közel múltban megjelent írásunk, amelyben azzal foglalkoztunk, hogy az MTK-nál finoman zsarolják a játékosokat. Azokat a futballistákat, akiknek 2008 nyarán jár le a szerződésük, és akik most még nem hajlandóak azt újabb egy esztendővel meghoszszabbítani. Abban a cikkben még nem szólalt meg egyetlen labdarúgó sem, jóllehet lapunk információját név nélkül többen is megerősítették. Ugyanakkor nyilatkozott Domonyai László klubigazgató, és tőle megtudtuk, szó sincs bármiféle nyomásgyakorlásról, sőt a tárgyalások olyan jól haladnak, hogy napokon belül mindenkivel megegyeznek. Így is történt.

Kivéve Balogh Bélát.

A hétszeres válogatott védő az egyetlen, aki nem volt hajlandó aláírni az újabb szerződéshoszszabbítást. Meg is lett az eredménye: ki sem vitték az ausztriai edzőtáborba. Persze nem az MTK az egyetlen, amely ilyen drasztikus lépéshez folyamodik. Talán sokan emlékeznek rá, hogy annak idején szegény Fehér Miklóssal is hasonlóan bánt el a Benfica, sőt Szabics Imre is fél évre parkolópályára került a Sturm Graznál.

Balogh Béla természetesen csalódottan nyilatkozott.

Nem sérült?

Remekül érzem magam – válaszolta a hátvéd. – Talán csak a lelkem fáj kicsit. Tizenegy éve kötődöm játékosként az MTKhoz, és így elbántak velem.

Mi történt pontosan?

Nem kerültem be az ausztriai edzőtáborba utazó keretbe. A pénteki edzés után Garami József szakmai igazgató rögtönzött megbeszélést tartott, és bejelentette, hogy ketten maradnak itthon: a harmadik számú kapus, Balikó Milán és én…

Gondolom, rögtön belesüllyedt a zöld gyepbe…

Sejtettem, hogy ez lesz. Akkor már túl voltam néhány tárgyaláson Domonyai Lászlóval. Mindig ott van velem apu is, amikor a szerződésről beszélgetünk, így volt ez most is. Találkoztunk pénteken, hétfőn, csütörtökön, és mindig eredménytelenül zárult a megbeszélés. A klub azt szerette volna, hogy én most hosszabbítsam meg minimum egy évvel a kétezer-nyolcban lejáró szerződésemet. Én is hajlottam erre, csak azok a feltételek, amelyeket az MTK kínál, elfogadhatatlanok számomra.

Keveset kínáltak?

Tizennyolc évesen kötöttem meg életem első profi szerződését, természetesen nem túl magas fizetéssel. Tavaly emeltek rajta, s ez a megállapodás jár le ugye jövő nyáron. Most sincsenek nagy igényeim, hajlandó lettem volna kompromisszumra is, ám az MTK nem. Végül azt javasoltam, térjünk vissza szeptemberben a szerződéshosszabbításra, de ebbe sem mentek bele.

Mivel érvelt a klubvezetőség?

Ha nem írom alá azonnal az elém tett szerződést, akkor nem számít rám az MTK.

Mit mondott erre?

Azt, hogy tizenegy év után nem ezt érdemeltem. Tettem annyit a klubért, hogy engem ne zsaroljanak így. Azt hangoztatják, mindenáron eladnak, hiszen az MTK üzletpolitikája olyan, hogy felnevelik a játékost, és értékesítik. Nincs ezzel semmi gond, ezt mi, futballisták tudomásul vettük. Ám ha valóban el akarnak adni, keressenek nekem csapatot, és ne csak addig legyek fontos, amíg nem hosszabbítom meg az egy év múlva lejáró szerződésemet.

Mindegyik csapattársa aláírt, azaz ön az egyetlen, aki makacskodik…

Persze, tudom, sokat beszélgettünk erről a többiekkel is. Nem vagyunk egyformák.

Garami József sincs irigylésre méltó helyzetben, többször is nyilatkozta, kevés a hadra fogható védője. Erre, tessék, nem számíthat egyik válogatott játékosára. Vele nem beszélt erről a helyzetről?

Józsi bácsit szeretik a játékosok, nem csupán remek szakember, hanem jó pedagógus is. De ő mit tehet ebben a szituációban? Ha azt mondják neki, Balogh Béla itthon marad, neki ezt tudomásul kell vennie.

Készül majd a tartalékcsapattal?

Természetesen. Remélem, ezen a nyáron valóban sikerül külföldre szerződnöm, hiszen jól járna az MTK is. Pénzt kapna értem, ami a legfontosabb, és persze én is játéklehetőséghez jutnék. Mert jelen állás szerint nem biztos, hogy a saját csapatomban számítanak rám. Éppen most, amikor úgy érzem, a válogatottban sem ment rosszul a játék. De elhatároztam, bármenynyire is szeretem az MTK-t, bármily sokat is köszönhetek a klubnak, zsarolni nem hagyom magam.