Svéd csavar

Ami azt illeti, a felettébb anyagias svéd tárgyalásai nem haladtak zökkenőmentesen a thaiföldi exminiszterelnökkel, Thaksin Shinawatrával, a klub többségi tulajdonosával. (Aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik sikkasztás gyanújával…) Ám ahová Sven beteszi a lábát, ott mindig számolhatunk a régi angol mondás – the unexpected always happens, azaz a váratlan rendszerint bekövetkezik – beigazolódásával. De mindez megfordítva is igaz: a Citynél bármi előfordulhat – a jóisten is egymásnak teremtette őket…

Miközben Shinawatra emberei átvilágították a City könyvelését, a BBC 1 Inside Sport című műsora jelentette be először, hogy Eriksson a thai mágnás jelöltje a menedzseri posztra.

„A hír nem igaz. Jó futballcsapatok iránt érdeklődöm, más együttesek szerepelnek a listámon” – kommentálta az információt a svéd.

Ekkor jött a svédcsavar a történetben. Az angol válogatott volt szakvezetője képviselője útján közölte a Manchester Evening News újságírójával, Chris Baileyvel, hogy félreértelmezték szavait, s valójában „megtiszteltetés egy olyan csodálatos klub menedzserének lenni, mint a City”.

Az állhatatlan svéd esetében azonban semmi sem biztos. Erről leginkább a Blackburn vezetői tudnának beszélni.

Jack Walker, a Rovers tulajdonosa tíz éve figyelt fel a Sampdoriánál ügyeskedő svédre. Már mindent letárgyaltak, amikor Eriksson hirtelen visszatáncolt, és a Lazióhoz szerződött.

A Blackburn két éven belül kiesett a Premiershipből, a svéd viszont ugyanazt megcsinálta a római kékekkel, amit korábban Svédországban a Göteborggal, Portugáliában a Benficával: egyazon évadban duplázott.

2000 őszén azonban mégiscsak Angliában kötött ki: Adam Crozier, az FA ügyvezetője Erikssont szemelte ki, hogy a Kevin Keegan lemondása után megüresedő menedzseri posztot betöltse a válogatottnál. Igaz, a sajtó kárhoztatta az ötletet, Erikssonnak pedig szerződése volt a Lazióval. Kompromiszszum született: 2001 nyaráig marad Rómában, aztán megy Londonba. Ám elkezdett veszíteni a Lazio, s Erikssont időnap előtt elengedték…

A skandináv mester első öt meccsét megnyerte a válogatottal, amikor pedig 2001 szeptemberében Münchenben 5–1-re legázolták a németeket, Anglia Eriksson lábai előtt hevert.

A svédnek azonban volt egy gyengéje: a nők. Egy év múlva, 2002 áprilisában kipattant afférja a szép svéd televíziós bemondónővel, Ulrika Jonssonnal, ám ez csak a kezdet volt. Két évvel később a bulvársajtó leleplezte intim kapcsolatát az FA titkárnőjével, Faria Alammal. Ebbe már belebukott – no, nem Eriksson, hanem Mark Palios, az FA ügyvezetője és Colin Gibson sajtófőnök.

De ez még nem minden. Amikor Sir Alex Ferguson 2002-ben bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, Erikssonnal már le is vajazta az MU vezetősége az utódlást. Igen ám, csakhogy Sir Alex visszakozott… 2004 márciusában Peter Kenyonnal, a Chelsea igazgatójával látták Erikssont tárgyalásban, de valahogy ezt is kimagyarázta.

Azt viszont már nem tudta tisztázni, amikor a News of the World riportere önmagát sejknek álcázva kiszedte belőle, hogy a 2006-os vb után lelép a válogatottól, és átvenné az Aston Villa menedzseri posztját. Röviddel ezután be is jelentették, hogy a svéd szerződése lejárta előtt két évvel, a vb-t követően távozik a válogatottól. Shinawatra múlt csütörtök óta immár a City-részvények 64.84 százalékának tulajdonosa. Mihelyt eléri a 75 százalékot – ezt július 17-re prognosztizálják –, Eriksson aláír három évre, évi két és fél millió fontért. Ez ugyan csak a fele a válogatottnál élvezett ötmilliós bérének, mégis minden idők legjobban fizetett City-menedzsere lesz.

Ennyivel tartozik önmagának…