Csodálatos játék lesz

Itt van például Robinho, aki hat góljával eddig a torna legeredményesebb játékosa, megelőzve az ötgólos Juan Román Riquelmét, a fehér-kékek karmesterét. Nos, a Real Madrid cselgépe – aki élete formájában futballozik, s bekerült a torna álomtizenegyébe – ekként nyilatkozott még szombaton: „Argentína bivalyerős csapat, van két olyan játékosa Lionel Messi és Juan Román Riquelme személyében, akik egymaguk is képesek eldönteni a finálét. Minden kétséget kizáróan ők az esélyesek. Ennek ellenére azt mondom: ha nem verjük meg őket, ne is merjünk hazamenni…”

Hogy logikai ellentmondást vélünk felfedezni Robinho szavaiban?

Csak látszólag.

Egy igazi sportember, egy „spíler” nem is mondhatna mást…

Mivel Dunga, a legcsúnyábban futballozó, de kétségkívül eredményes – merthogy világbajnok – 1994-es brazil válogatott kapitánya a jelenlegi szakvezető, nem is kell csodálkozni, hogy a „canarinha” középpályássorát „erényövnek” keresztelte el a szaksajtó. Merthogy a Josué, Mineiro, Gilberto Silva (Elano), Júlio Baptista összetételű kvartett semmi lehetőséget nem ad az örömre, a felszabadult élvezetekre – sem az ellenfélnek, sem pedig saját csapatának. Szigorúan védekezik, szisztematikusan építi a támadásokat, de a kreativitás nem erőssége.

Arra ott van Robinho.

Jelen pillanatban három játékos pályázik szinte egyenlő eséllyel a torna legértékesebb játékosa címére: Robinho mellett természetesen Lionel Messi és persze a roppant gólerős argentin irányító, Juan Román Riquelme, akit amúgy mostanában az Atlético Madrid szemelt ki erősítés gyanánt egykori villarrealos klubtársa, Diego Forlán mellé.

Szörnyű paradoxon: e pillanatban Lionel Messi, az ellenfél megasztárja, az „atombolha” testesíti meg leginkább a brazil futballra jellemző erényeket.

Dunga különben már alig várja, hogy befejeződjék a Copa.

Hogy miért?

Mert még nem látta harmadik fiát, Matheust!

„Ha nem nyerünk vasárnap, nem is merek hazamenni, pedig már alig várom, hogy megismerhessem harmadik fiamat, aki a torna idején született: micsoda ajándék lesz majd, ha a trófeát tehetem a kiságyába! – pendített szentimentális húrokat a szövetségi kapitány. – Bármi is legyen a helyzet, Brazíliának mindig a győzelem szándékával kell pályára lépnie, most sincs ez másképp. Hazánkat képviselni óriási felelősség, és tudom, hogy valamennyi játékosom átérzi ezt a felelősséget…”

A legpatinásabb argentin napilap, a Clarín Maracaibóba kiküldött tudósítója úgy fogalmaz, hogy az albiceleste „gyémánttengelye”, a Riquelme, Messi, Carlos Tévez trió csodálatosan kiegészíti egymást, és hárman együtt bőven kitesznek egy Maradonát. Ehhez a lap egy fórumozó olvasója a következőket tette hozzá: „A csapat gerincét alkotják ők hárman, de ebben a gerincben a legfontosabb csigolya a tízes, azaz Riquelme. A »Bolha«, Lionel Messi ezen a Copa Américán megtanulta, mit jelent a kollektív játék Románnal és Tévezzel. Mindez hozzájárul szakmai és jellembeli fejlődéséhez. Manapság a trió alkotja a világfutball legveszélyesebb hármas fogatát. Riquelme: vezetői erények plusz intelligencia; Messi: gyorsaság; Tévez: precizitás plusz erő. Nincs Maradonánk, de ez a trió történelmet ír. Már csak egyetlen fájdalmam van, mégpedig az, hogy olyan remek támadó játékosnak, mint a grandiózus Rodrigo Palacio, nem jut már hely a csapatban. Bárcsak legalább egy félidőt játszhatna…”

Hát igen, a „Coco”, vagyis Alfio Basile szövetségi kapitány a bőség zavarával küszködik.

Olyan zsenik nem férnek be a kezdő tizenegybe, mint Hernán Crespo, Fernando Gago, a már említett Palacio, Pablo Aimar, Lucho González, Diego Milito. Talán ez is az egyik titka a csapat – eddigi – sikerének.

A 3. helyért lejátszott Mexikó–Uruguay mérkőzés lapzártánk után ért véget.