Szambastop

„A brazil nép világbajnok csapa tot akar látni. Ez viszont nem megy úgy, hogy kisétálunk a pályára, és elkezdünk szambázni! Ha ezt tesszük, akkor ismét eltelik huszonnégy év világbajnoki győzelem nélkül. Emlékezzenek vissza, hogy 1970 és 1994 között szinte semmit sem nyertünk, pedig micsoda játékosaink voltak! Pelé idejében még belefért a szambázás, manapság már nem”– ezekkel a szavakkal zártale a csoportmérkőzéseket Dunga, a brazil válogatott szakvezetője, majd magabiztosan kijelentette, hogy a csapat megnyeri a 42. Copa Américát. Hittünk is neki, meg nem is – inkább nem… –, a keményfejű, mindenféle edzői tapasztalatot nélkülöző szövetségi kapitány azonban a kétkedők torkára forrasztotta a szót.

Dunga kinevezése és az egy éve tartó, vitathatatlan sikersorozata azoknak szolgáltat muníciót, akik szerint az edzői szakma nem atomfizika vagy kvantummechanika, elég, ha valaki hajdanán jó játékos volt, s ha tapasztalata megfelelő szigorral és lendülettel párosul, akkor semmi sem elérhetetlen számára. A buldogképű korábbi védekező középpályást ugyanis 2006. július 24-én olyan szaktekintélyek előtt favorizálta a Brazil Labdarúgó-szövetség a Franciaország elleni 0–1-gyel kegyvesztetté váló Carlos Alberto Parreira utódjaként, mint Wanderleí Luxemburgo, a Real Madrid korábbi mestere és a perui válogatottnál bravúrosan ténykedő Paulo Autuori de Mollo.

Előbb futni kell, csak aztán trükközni

Székfoglalójában Dunga nem aprózta el a célokat és a teendőket.

„Ugyanazt a rendíthetetlen győzni akarást szeretném látni a mai brazil válogatott játékosaiban, amely annak idején engem jellemzett. A motiváció és küzdeni tudás a minimum, s minden más csak ezek után következhet. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeknek minden játékosomat jellemezniük kell. Ha ezenfelül még virtuóz is az illető – az csak bónusz” – hangzott a „jogobonitón” (szép játék) szocializálódott brazil sportsajtót igencsak meghökkentő székfoglaló.

A kapitány, akire senki sem számított Azóta is ehhez tartja magát.

Amikor Ricardo Teixeira, a brazil szövetség (CBF) elnöke 2006. július 25-én bejelentette, hogy Dunga (aki az angol második vonalban szereplő Queens Park Rangers résztulajdonosa és igazgatója) követi Parreirát a szövetségi kapitányi poszton, egy ország hökkent meg. Másnap az O Globo a következő címmel tálalta a Brazília életében mindig sorskérdésnek számító döntést: „A kapitány, akire senki sem számított…”

Émerson Leao, az 1970-es világbajnok, a futball történetének legjobb tizenegyeként megválasztott csapat kapusa, aki 2000 és 2001 között a brazil válogatottnak is szakvezetője volt, egyenesen így kommentálta utódja kinevezését: „Inkább semmit sem mondok, teljesen össze vagyok zavarodva. Az biztos, hogy óriási feszültséget okoz Dunga kinevezése.” Még Jorginho is – az egykori világbajnok társ, akit másodedzőnek neveztek ki Dunga mellé – bizonytalannak tűnt: „Ha nem jönnek a sikerek, azonnal kikezd bennünket a sajtó és a publikum…”

Érdekes, Ronaldo, akivel az 1998-as franciaországi világbajnokságon ezüstéremig jutott el Dunga, fenntartás nélkül üdvözölte egykori csapatkapitánya kijelölését: „A pályán igazi vezér volt, nem kétséges számomra, hogy a kispadon is az lesz!”

Tanács az újságíróknak: szálljanak magukba!

Ehhez képest Ronaldo még egyszer sem kapott meghívót Dungától a válogatottba, ő az egyetlen a tavalyi vb-n szerepelt „mágikus négyszög” (Ronaldinho, Kaká, Adriano, Ronaldo) alkotóelemei közül, aki teljesen kegyvesztett lett az egy éve regnáló szakvezetőnél.

Most már erősen kétséges, kap-e még lehetőséget, ha Dunga a Maracaibóban diadalt arató csapatában bízik. A kevesek által remélt győzelem ugyanis hihetetlen kohéziót alakított ki a válogatottban.

Mindez leginkább Josué, a remek védekező középpályás nyilatkozatából derül ki, amelyet hétfőn hajnalban adott, amikor a diadalmas sereg megérkezett Rióba: „Mindenki azt

mondta, hogy a miénk minden idők leggyengébb brazil válogatottja. Remélem, most már befogják a szájukat azok is, akik értenek a futballhoz meg azok is, akik nem. Az újságíróknak meg azt ajánlom, hogy szálljanak magukba. Bizonyítottuk, hogy a brazil futball vadonatúj csapattal is képes a csodára.”