Az utolsó hét dönt

A korábban inkább hegyi menőnek számító Michael Rasmussen „megtáltosodott”, és a szombati időfutam során kiválóan tekert. A tizenegyedik helyen végzett, így továbbra is ő viseli a sárga trikót, mindazonáltal az összetett verseny élmezőnyében több változás is történt. „Elszállt” a Saunier Duval spanyol kerekese, Iban Mayo és honfitársa, Alejandro Valverde (Caisse d’Epargne) is. A két spanyolnak tehát nem, az Astana csapatának azonban nagyon is bejött a szombati etap. Első, harmadik és negyedik hely az időfutam során: ez több, mint amit a kazah csapat remélhetett a szakasz előtt. Ráadásul Alekszandr Vinokurov nyerte meg az időfutamot, akiről sokan úgy gondolták, a végső győzelemre már nincs esélye. Szombaton azonban kegyetlen tempót diktált, és már az első időmérő pontnál az élre állt. Ráadásul nemhogy nem fáradt el a nagy tempótól, hanem fokozatosan növelte előnyét.

„Mindenkinek meg akartam mutatni, hogy mit tudok – mondta Vinokurov. – Mindent kiadtam magamból. Az elmúlt napokban eszembe jutott, hogy feladom a Tourt, de napról napra jobban ment, jobban is éreztem magam. Most két nagyon kemény etap vár ránk a Pireneusokban, remélem, még ott lehetek a végelszámolásnál.”

Ugyanígy gondolhatja csapattársa, a német Andreas Klöden is, aki bár bukott az időfutam során, végül a harmadik helyen végzett, és összetettben a negyedik helyre lépett (hátránya 2:34 perc). A két astanás mellett az ausztrál Cadel Evans és a spanyol Alberto Contador mondható még a nap nyertesének. A szakaszmásodik Evans már csak egypercnyire van Rasmussentől, míg Contador (7. az időfutamon) hátránya 2:31 perc az összetett versenyben. Rasmussennek tehát nem lesz könnyű dolga, ha meg akarja őrizni a sárga trikót. Ráadásul nem is csak a Tourra kell figyelnie… Az amerikai mountain bike-os, Whitney Richards ugyanis szombaton azt mondta, Rasmussen 2001-ben doppingcsempészetre akarta őt rávenni.

„Együtt készültünk Coloradóban, és miután hazatért csapatához Olaszországba, megkért, vigyek utána egy néhány ottfelejtett kerekescipőt. A dobozban azonban tizennégy intravénás vérkészítményt találtam, amelyet egy barátom a tiltólistás Hemopure szerként azonosított. Természetesen kérdőre vontam Rasmussent. Elismerte, hogy rossz döntést hozott, ám dühös lett, amikor megtudta, hogy már nincsenek meg a tasakok” – állítja Richards.

Rasmussen az eset kapcsán nem nyilatkozott, s felvetődik a kérdés: miért csak most állt nyilvánosság elé Richards?