Kiáll a csapatáért

A torna utolsó találkozó ja után azt mondta, mindenkitől azt kapta, amire számított.A torna utolsó találkozó ja után azt mondta, mindenkitől azt kapta, amire számított.

Így van. Büszke vagyok a játékosaimra, mindenki maximálisan tette a dolgát – mondta Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány.

Amikor február környékén szóba került, hogy ön lehet a válogatott szakvezetője, úgy hírlik, nem akarta vállalni a feladatot.

Ez is igaz. A nemzetközi mezőny ismeretében nem gondoltam, hogy van esélyünk a jó szereplésre. Ám a feleségem, Béres Tímea, mint az életben mindig, most is jól döntött. Ő beszélt rá – a szövetség alelnökének, Nyerges Zsoltnak hathatós támogatásával –, hogy vállaljam el a feladatot, mert a magyar játékosok nem gyengébbek, mint a konkurencia. Megint igaza lett.

Mi változott február óta?

Most már több mint három hete együtt dolgozunk. És nyugodtan írja le, orrba verem, aki azt mondja: a magyar játékos nem hajlandó dolgozni! Mindent elvégeztek a fiúk zokszó nélkül, amit kértem tőlük. Sokan említették például, hogy gondjaim lesznek Németh Istvánnal. Nos, játékosként, emberként és csapatkapitányként is mindenben számíthatok rá. Báder Mártonnal, Simon Balázzsal, Czigler Lászlóval az első a sorban.

Az említettek minden mozdulatából kitűnik, hogy ők vezérek a pályán és azon kívül egyaránt. A többiek elfogadják őket?

Nem kérdés, hogy elfogadják-e vagy sem. Ez a szabály. Amit ők a pályán mondanak, olyan, mintha én mondanám.

Látszik, minden mondatával igyekszik levenni a felelősséget játékosai válláról. Szükség van erre?

Már mondtam máskor is: én választottam ezeket a játékosokat, ha valamit nem jól csinálnak, az az én hibám. Olyan taktikát kell kidolgozni, amelyben mindenkinek az erényei kerülnek előtérbe. Hogy egy példát mondjak, nem szabad, hogy Kámán Tamáshoz úgy jusson el a labda, hogy vezetnie kelljen. Tiszta helyzetbe kell hozni, és akkor bedobja. Ilyen egyszerű.

A mérkőzések közti időben nagyon sokat beszélget a játékosaival, sokszor üti el egy fontos mondat élét egy-egy poénnal.

Ezek a kosarasok nem roszszabbak, mint külföldi vetélytársaik, csak nincs kellő önbizalmuk, mert a klubjaikban keveset szerepelnek, ezért nem merik azt játszani, amire képesek. Ezen kell változtatnunk.

A lettektől csupán hatvanegy pontot kaptunk, a másik két riválistól pedig még hatvanat sem, a védekezésünk tehát alakul.

A védekezés hatékonysága szinte száz százalékban akarati tényezők függvénye. Ez is minősíti a csapat hozzáállását. A támadás felépítéséhez sokkal több rutin, tudás és még sok minden más szükséges, ezért időigényes.

Ez nem hangzik túl biztatóan, hiszen augusztus tizenegyedikén selejtezőt játszunk Bulgáriában.

Tudom, hogy nincs sok időnk, de folyamatosan dolgozunk. Akarati tényezőkkel sok mindent lehet pótolni, s azokban nem állunk rosszul.

Tallinnban az is bebizonyosodott, semelyikgárda sem veheti félvállról a magyar válogatottat, mert ez a csapat sohasem adja fel!

Nem is maradtak el az elismerő szavak a lett és az ukrán szövetségi kapitánytól a meccsek után.

Számomra óriási megtiszteltetés, hogy Karlis Muiznieks és Vitalij Lebedincev személyesen jött oda hozzám a meccsek után, és gratulált. Nem számítottak ekkora ellenállásra a magyaroktól. Nagyon jólesett, hogy elismerik a munkánkat, hiszen nekem is sok minden új, nagyon sokat kell még tanulnom az edzői szakmából.