Végre elkezdődik!

A szerda a várakozás napja volt a 24. nyári universiadén Bangkokban.

Erre a napra, azaz augusztus nyolcadikára találták ki a szervezők a megnyitót, amelynek hivatalos kezdési időpontja este hat óra volt, de már fél kettőkor útra kellett kelniük a magyaroknak szálláshelyükről, ha oda akartak érni, mert a thaiföldiek nem a campuson tartották az ünnepséget, hanem fővárosuk legnagyobb stadionjában. Amely persze az ötmilliós nagyváros másik szegletében várt a világ minden tájáról érkező sportolókra, no meg a nézőkre, hiszen nélkülük nincs hangulata egy ilyen rendezvénynek. Buszok szállították át az egyetemisták és főiskolások legnagyobb seregszemléjére érkező 158 ország reprezentánsait, de sajnos már a felszállás sem ment zökkenőmentesen, mert bár a terv szerint minden küldöttségnek külön jármű jutott volna, a mieinket a brazilok mellé préselték fel – egy „Kanada” feliratú emeletesre…

A több mint egyórás út után a versenyzőket a stadion melletti nagy sportcsarnokba terelték be, ott kellett kivárniuk a sorukat. A többórányi eseménytelenségben helyi ceremóniamester próbálta oldani a hangulatot, több-kevesebb sikerrel. Ha már nagyon unták magukat a résztvevők, hullámozni kezdtek a lelátón, aztán csak eljött a hat óra, és mindenkit beküldtek a labdarúgópálya körül rekortánra, a mintegy húszezer néző, no meg a helyi uralkodó óriási díszkíséretben megérkező fiának színe elé. Megvoltak tehát az ilyenkor szokásos elemek: a zászló mögötti bevonulás – a miénket a betegségéből még mindig nem teljesen kilábaló Mátyás Zoltán vitte –, a láng meggyújtása, a tűzijáték, a lobogó felvonása, majd a helyiek kissé elnyúló műsora.

Amely bármennyire is látványos volt, sok sportoló nem győzte kivárni a végét…

„Ilyen sokan talán csak Sheffieldben voltunk az eddigi universiadék közül a megnyitóünnepség napján, korábban rendre több csoportban utazott a társaság” – mondta Hédi Csaba, a Magyar Egyetemifőiskolai Sportszövetség főtitkára. Félszáz magyar ballagott végig a lelkesen és szervezetten kiabáló és zászlót lengető „közönség” előtt, azaz népes csapat, de elenyésző a körülbelül tízszer ennyi oroszhoz képest. Tényleg anynyian voltak, mint az oroszok… A nagy fényképezkedések után újra jött a tülekedés a buszoknál, majd immár a campuson a biztonsági ellenőrző pontoknál, így aztán fél 12-t mutatott az óra, mire mindenki hazaért, avagy így lett tízórás program a megnyitóünnepségből.

Most már tényleg mindenki a versenyek rajtjára vár.