Ügyes futballista, csak nem rúg gólt

„Gyors, robbanékony játékos – csak nem nagyon rúg gólt...” – jellemezte egyik kollégánk Aco Sztojkov játékát, s ez meglehetősen lesújtó vélemény egy csatárról. A 17-szeres macedón válogatott futballista sem a BL-selejtezőkön, sem a bajnokságban nem tudta felidézni tavaszi formáját, s úgy tűnik, a csatárposztokért folytatott egyre élesebb versenyben Dorge Rostand Kouemaha személyében túl erős vetélytársra akadt. Olyannyira, hogy a Tatabányáról érkező kameruni gólgyáros az utóbbi időben egyértelműen kiszorította Aco Sztojkovot, aki – bár egyegy félidőt szinte mindig kap edzőjétől, Miroslav Beránektől – nem tudja megragadni lehetőségeit, hogy megvesse lábát a csapatban.

Ettől a versenytől mégsem kell őt félteni, állítja Szilágyi Sándor, a debreceni klub ügyvezetője, mert egészséges mentalitású, szorgalmas futballista, aki az edzéseken változatlanul hatalmas erőbedobással dolgozik, és felveszi a kesztyűt, ha meg kell küzdenie posztjáért.

Az ifiválogatottbeli és interes múlt tiszteletet parancsol, azonban elgondolkodtató, hogy Aco Sztojkov 18 éves kora óta négy ország hét klubjában játszott, vagyis hosszú távon sehol sem tudott meggyőző teljesítményt nyújtani. Előző egyesületében, a Partizan Beogradban például egyáltalán nem játszott, és azokban a csapatokban sem alkotott maradandót, ahová az Inter kölcsönadta őt. Talán egyedül Belgiumban mutatott meggyőző formát, a Louvieroise színeiben gólokat is lőtt, de kérdés, Debrecenben lesz-e ereje és tehetsége alapemberré válni, amihez elsősorban persze gólok kellenek.

A magyar bajnokságban általános probléma, hogy noha rendszeresen feltűnik egy-egy gólerős, tarthatatlannak tűnő csatár, olyasmi emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy valamelyikük két, netán három éven keresztül hasonló gólmutatókat tudna felmutatni. Pedig a klaszszis csatárokat éppen az emeli az átlag fölé, hogy folyamatosan megbízhatóan számítani lehet góljaikra. Persze ne temessük még Aco Sztojkovot, már csak azért sem, mert remélhetőleg mentes még a magyar futballisták allűrjeitől és mentális gondjaitól, s felveszi a kesztyűt abban a csatárposztokért vívott valódi versenyben, amely már bizonyító, (jobbára külföldi) vérbeli csatárok között zajlik. Aco Sztojkov látszólagos mellőzése kapcsán Szilágyi Sándor is ezt a versenyt hangsúlyozta mint olyan jelenséget, amely még jobb teljesítményre sarkallja a futballistákat, különösen az olyan típusú sportolókat, mint amilyen a macedón játékos.

„Fél évre mindenképpen megérte idehozni” – mondta Sztojkovról némi iróniával egy Loki-drukker, utalva tavaszi jó formájára, amikor nemcsak a gólszerzésben, hanem az előkészítésben is a szurkolóknak tetsző dolgokat művelt. Tekintve, hogy nem került pénzbe a Szerbiában lejárt szerződésű játékos megszerzése, üzletileg valóban megérte – szögezte le Szilágyi Sándor igazgató, de hozzátette, azért írtak alá vele négyéves megállapodást, mert hosszabb távú sikereket remélnek tőle.

Aco Sztojkovot illetően semmilyen konfliktustól, sérüléstől vagy egyéb hátráltató tényezőtől nem kell tartani, nyugtatta meg a szurkolókat a debreceni elöljáró. A játékosban nemcsak klubja, hanem a macedón szövetség is töretlenül bízik, s ezúttal is meghívót kapott a válogatottba: miközben mi az olaszokkal játszunk jövő szerdán, Macedónia Nigériát fogadja, feltehetően Aco Sztojkovval a soraiban.