Utolérhetetlen és csendes

Mit várt 2007-től?Mit várt 2007-től?

Az Európa-bajnokságra koncentráltam, az olimpiai kvalifikációt jelentő első nyolc hely valamelyikére oda akartam kerülni – mondta Horváth Viktor. – Rigában minden sikerült, győztem, így felszabadultan és kellő önbizalommal vághattam neki a világbajnokságnak, amelyen szerettem volna olyan napot kifogni, mint a kontinensviadalon. Berlinben már nem nagyon foglalkoztam az esélyekkel, örültem, hogy nincs rajtam nyomasztó teher. Persze az egyik legkellemetlenebb ezúttal is a selejtező volt, hiszen tulajdonképpen a döntőre készülünk, de oda be is kell jutni.

Milyen gondolatok motoszkáltak a fejében a finálé reggelén?

Figyeltem magam, úgy éreztem, rendben vagyok. Ez az érzés a lövészet előtti melegítésnél fokozódott, folyamatosan tudtam koncentrálni, csak a technikára és a végrehajtandó feladatokra összpontosítottam. A lövészet és vívás után már tudtam, hogy jól állok. Jól kellett úsznom, majd letudni a mindig rizikós lovaglást, utána következhetett ismét a helyzet értékelése.

A lovaglás az idén már okozott gondot önnek, de az Európa- és a világbajnokságon szinte problémamentes volt.

Az egyetlen verőhiba jó eredmény. Az idei világversenyek lovaglásai egyébként misztikusak. Azon a tarka lovon ültem, amellyel előző nap a női döntő győztese, a francia Amelie Cazé ment. A rigai Európa-bajnokságon pedig az ottani női aranyérmes orosz Jevdokija Grecsisnyikovával versenyeztem azonos lovon. A pálya dimbesdombos volt, ami elég szokatlan.

És akkor jött a számoló-, majd a futóverseny…

Láttam esélyt a győzelemre, mert az élről rajtoló cseh Michal Michalik nem igazán gyorslábú. Mivel azonban nem sokkal mögöttem több veszélyes futó is volt, erősen kellett kezdenem, hogy ne érjenek utol. Menekültem a semmibe. Fél távnál láttam magam mögött Németh Róbertet, ami kicsit megijesztett, mert az idén jobban futott nálam. Aztán a vége felé feltűnt az orosz Ilja Frolov, aki majdnem fél perccel rajtolt mögöttem. Ez nem sok jóval kecsegtetett, de tudtam, hogy ekkora hátrány ledolgozása után nincs jó állapotban. A pálya utolsó szakasza lejtett, kiszemeltem magamnak a célszalagot, rohantam, és közben arra gondoltam, csak érjem el valahogy, rögtön lefekszem. Beestem, és hatalmas megkönnyebbülés töltött el. A következő pillanatban három mentős hajolt fölém, de mondtam, hogy nincs baj, csak pihenek egy kicsit.

Hogy érezte magát a világbajnoki dobogó tetején?

Próbáltam „örülni”, de ez nem jellemző rám, elég visszafogott vagyok. Kicsit ugrálgattam, meg integettem az edzőim felé, s közben megkíséreltem átélni a pillanatot, de úgy gondolom, néhány nap múlva ez majd jobban megy.

Most mi következik?

Hétfőig pihenő, aztán szeptember közepén Pekingben Világkupa-döntő. Nyugodt verseny lesz, elsősorban az ötkarikás helyszínt nézzük meg magunknak.

Nem mindennapi az idei szezonja, de 2008 talán még nagyobb sikereket tartogat.

Májusban Budapesten lesz a világbajnokság; 1999-ben még kisgyerekként láttam a margitszigeti népünnepélyt. Jó érzés lesz itthon versenyezni, majdnem olyan izgalmasnak ígérkezik, mint az olimpia.

Két pekingi rajthelyre egyelőre négy magyar kvótás jut. Hogyan látja az esélyeit?

A két fontos ez évi arany után jónak. A budapesti világbajnokságon kellene még valamilyen kiemelkedő eredmény, hiszen utána dől el, ki indulhat az olimpián.

Addig még sok munka vár önre. Milyen állapotban van? Sérülékeny versenyzőként emlegetik.

Az izmaim néha megadják magukat. Többfajta kezelést is kapok, és csínján bánunk a lábaimmal a futóedzéseken. Ahogy egyesületemnél, az Alba Volán Bericapnál emlegetik, az én futótréningem már akkor jól sikerül, ha sérülés nélkül megúszom.