Az alázat a siker legfőbb kulcsa

Csabai Edvin a külső szemlélő számára afféle pókerarc, mintha semmi sem tudná kizökkenteni a nyugalmából, kihozni a sodrából. Még a Duna áradása sem. Amikor a maratoni világbajnokság rajtja előtt egy nappal felhívtuk az esélyeket tudakolva, nyugodtan taglalta a lehetséges verziókat.

„Hogy milyen a hangulat? – kérdezett vissza, amikor az áradás miatti rendkívüli helyzetről faggattuk. – Mint egy felbolydult

méhkasban, igazából senki sem tudja, mi lesz. Tesszük a dolgunkat, és próbálunk alkalmazkodni. Ha minden kötél szakad, egy futószakasz nélküli versenyhez is.”

Profi válasz. Pedig Csabai az elmúlt nyolc esztendő során egyéniben és párosban többnyire a futószakaszokon szerzett előnyt, s nyert világversenyeket. Győrött futás nélkül is szárnyalt a hajó. Méghozzá hihetetlenül könnyedén. És a partról szemlélve úgy tűnt, a világbajnokság végén a szenvtelen Csabai a maga természetességével fogadta el, hogy immáron tizenháromszoros világbajnoknak vallhatja magát.

„Ez így nem egészen igaz – mondta. – Már az egyest követően is nagyon boldog voltam, a vízről próbáltam is kiinteni a nézőknek, de inkább megkapaszkodtam a lapátomban. Olyan erős volt a sodrás, hogy biztos beborultam volna. Az egyéni verseny után amúgy sem szoktam kiengedni, hiszen ilyenkor még hátravan a páros, amely hasonlóan nagy feladat. Na jó, most azért éreztem, hogy némiképp csökkent a nyomás, és sokkal felszabadultabban álltam oda a vasárnapi rajthoz.”

És a Csabai, Györe kettős ezúttal is tette a dolgát. Az előre megbeszélt taktikát tökéletesen, fegyelmezetten végrehajtotta, az utolsó körben faképnél hagyta spanyol riválisát, és megszerezte pályafutása kilencedik világbajnoki aranyát. Györe Attila a verseny előtt még arról beszélt: meglehet, ez lesz az utolsó fellépése. A civilben tűzoltóként dolgozó versenyző ugyanis a sportból nem tud megélni, hiába szerelmese a kenunak, a megélhetési gondok válaszút elé kényszerítik.

„Hogy ez volt-e a végső? – kérdezett vissza Györe Attila, amikor a vízitelep előtti gáton a jövőről faggattuk. – Nem akarok semmit mondani, ez most nagyon szép pillanat, kár lenne elrontani. Én azt hiszem, mindent megtettem, nem csak rajtam múlik a folytatás…”

Csabai bízik benne, hogy jövőre is együtt szállnak majd vízre, hiszen ez a páros valóban egyedülálló a világon. Hogy mi a titkuk?

„A technikai tudás és a rutin mellett leginkább az alázatnak köszönhetjük sikereinket – mondta Csabai Edvin. – No, és az egymás iránti tiszteletnek. Enélkül sehol sem tartanánk.”