Focizgattak a tüzes pokolban (2.)

„Verbális erőszak” – ezen a jogcímen róttak ki írásbeli büntetést a DVTK-ra, és a miskolci klubvezetők ehhez sietve hozzátették, hogy az elmúlt három évben ez volt az egyetlen eset, hogy megbüntették a borsodi együttest.

Igaz, mindez akkor történt, amikor a nyíregyházi csapat Ligakupa-mérkőzésen vendégeskedett Diósgyőrött, és azon a találkozón a két tábor került összetűzésbe – noha a szemtanúk szerint a vendégtáborban egyetlen (!) nyírségi szurkoló árválkodott, igaz, őt sok biztonsági vette körbe.

Miskolc, Nyíregyháza – az M3-as autópálya felett átívelő útjelző táblán békésen megfér egymás mellett a két városnév, ám a futballszurkolók időtlen idők óta gyűlölik egymást. Hogy miért, és hogy ki szidta először a másikat, már nem lehet kideríteni, mindenesetre a múlt – és a vasárnapi Ligakupa-meccsen történtek után – forró hangulatú összecsapásra lehetett számítani.

Verbális erőszakban szombat délután sem volt hiány, mégis a szokottnál lényegesen lanyhább volt az iram. A két csapat azonos hadrendben kezdte a találkozót, és úgy tűnt, az idei bajnokságban eddig nyeretlen, azaz „győzelemre ítélt” DVTK hiába próbálta uralni a mérkőzést és diktálni a tempót, a szervezetten futballozó nyírségiek különösebb gond nélkül óvták kapujukat a góltól. „Fő a biztonság!” – ez volt a jelszava mindkét együttesnek, és mert a piros-fehérek sem kockáztattak túl sokat, nem tudták meglepni az ellenfelet. Váratlan, előre meg nem jósolható villanással senki sem próbálkozott, s bár a pályán küzdők harcoltak becsülettel, a meccs egyáltalán nem volt élvezetes, így nem csoda, hogy a csendesen csordogáló első félóra után újra egymással kezdtek el foglalkozni a szurkolók, ám a biztonsági erők megakadályozták, hogy a rajongók egymás közelébe kerüljenek.

Ennél csak jobb lehet a második félidő – mondta valaki a szünetben.

És ez nem lesz nagy bravúr – tette hozzá valaki, mindent elmondva az első negyvenöt percről.

Aztán felpörgette a tempót a Diósgyőr a második félidő elején, igaz, ez csak arra volt elegendő, hogy a hazai csapat meddő mezőnyfölényt harcoljon ki, igazán nagy helyzet ekkor sem adódott Filip Lazareanu kapuja előtt. Tény, hogy a szünet után a játék jobbára a nyíregyháziak térfelén folyt, sokszor percekig nem tartózkodott mezőnyjátékos a diósgyőri térfélen, ám hiába, a futballisták továbbra is mellőzték a fantáziát, így hiába birtokolta lényegesen többet a DVTK a labdát, a nyírségieknek azonban nem okozott gondot, hogy visszaverjék a hazai akciókat.

Kevés lendületes elfutás volt a széleken, a vendéglátók főleg középen próbálták áttörni a masszívnak tűnő vendégvédőfalat, így szinte gólhelyzet nélkül csordogáltak a percek. És amire senki sem számított, a nézők hosszú ideig néma csendben figyelték a látottakat, annyira nem történt semmi, hogy attól kellett tartani, elbóbiskolnak a kevésbé friss drukkerek.

Persze a DVTK-tábor nem pihent.

Amint látták, hogy kellően besötétedett, görögtüzeket gyújtottak, és lobogtak a zászlók. Ha valaki csak a tribünt nézte, úgy érezhette, futballmérkőzésen van, a pályán látottak azonban gyakran megcáfolták ezt a kijelentést. Az utolsó negyedórára újra ellaposodott a játék, sok hiba jellemezte a helyzetek nélküli találkozót, amely így csalódással ért véget.

A DVTK nyolcadik bajnokiján sem tudott győzni, ötödik döntetlenjét érte el, és nagy kérdés, mikor sikerül három pontot szereznie.

Pajkos János csapata legközelebb Tatabányára utazik...