Jobbára idény végi formát tükröző langyos számok vezették fel a lényeget, a jackpotért folyó különversenyt, amelyben ketten maradtak állva Berlinre, a Golden League-sorozat záró viadalára. A női 200 métert például majdnem 23 másodpercen kívüli időeredménnyel is meg lehetett nyerni, férfi százon Tyson Gay és Asafa Powell távollétében 10.14 is elegendő volt a győzelemhez, de legalább sok esetben izgalmas csatákat láthattunk. A kivétel erősíti a szabályt – mindkét fentebbi állításnak ellentmondott a női 100 gát, amelyben a svéd csodaikerpár ügyesebb „fele”, Susanna Kallur szeptember közepén érte el csúcsformáját: 12.49-es egyéni rekordjával biztosan utasította maga mögé az egész mezőnyt, benne a világbajnok és sokáig jackpotvárományos amerikai Michelle Perryvel.
A két főszereplő közül Iszinbajeva kezdett el korábban versenyezni, és mire Richards sorra került, az orosz biztos győztesként saját világcsúcsát ostromolta, ám az 502 centin megint csak biztató kísérletekre tellett, így 482 került a neve mellé, amelyet elsőre és szellősen ugrott át. Az amerikai versenyszáma mindössze 49.27 másodpercig tartott – pontosan addig, ameddig a startpisztoly eldördülésétől eljutott a célig, ugyanis ő is nyert. Utcahosszal, több mint egy másodpercnyi előnnyel, a világ idei legjobbját elérve. Meggyőző volt, pedig a rajt előtt idegesen pillantgatott körbe: látszott, átérezte, mekkora a tét. Így újfent kiderült, hogy jó versenyzőalkat, mert akkor futott csúcsformában, amikor a legjobban kellett. Kár, hogy épp a világbajnokságon nem indulhatott négyszázon... De még egyszer mindenkinek fel kell szívnia magát, mert szombattól következik a világdöntő, szintén Németországban, Stuttgartban. Ott elvileg már magyaroknak is szurkolhatunk – ezúttal sajnos nem tehettük.