Bár teljesen nem sza kadt el a labdarúgástól, az utóbbi időben mégsem a futballból kereste a kenyerét. Mit érzett, amikor edzőként a Dinamo Kijevnél újra átlépte az öltöző küszöbét?Bár teljesen nem sza kadt el a labdarúgástól, az utóbbi időben mégsem a futballból kereste a kenyerét. Mit érzett, amikor edzőként a Dinamo Kijevnél újra átlépte az öltöző küszöbét?
Szokatlan volt, hiszen egyik napról a másikra kerültem viszsza a futball világába, a Dinamo Kijevhez pedig tizenhat év után – mondta Rácz László. – Ugyanakkor óriási boldogságot jelentett ismét kimenni a pályára, újra átélni az edzések hangulatát, az öltöző légkörével találkozni. A feleségem nem véletlenül mondogatta hosszú évek óta, érzi rajtam, hogy valami hiányzik az életemből. Most látom csak, mennyire igaza volt: a futball hiányzott nekem.
Miért éppen önre esett a klubvezetők választása? Korábban kevés edzői tapasztalatra tett szert – a Ferencvárosnál dolgozott rövid ideig Varga Zoltán segítőjeként –, ráadásul az A-licencet is csak két héttel a kinevezése előtt szerezte meg Kijevben.
Szabó József vezetőedző külön kérése volt, hogy velem dolgozhasson. Egyébként nem én vagyok az egyedüli segítője, hiszen a kapusedző mellett Oleg Luzsnij is hozzám hasonlóan pályaedzőként dolgozik. A váltás amúgy igen gyorsan történt: múlt csütörtök este hívott Ihor Szurkisz elnök az ajánlattal, pénteken pedig már megérkeztem Kijevbe.
Ezek szerint azonnal igent mondott.
Az elnök hívása után rögtön telefonáltam Szabó Józsefnek, érdeklődtem, mikor kellene munkába állnom, mire ő csodálkozva visszakérdezett: „Hogyhogy mikor? Holnap!” Nem volt sok idő gondolkodni, még aznap este közöltem Ihor Szurkisszal, elfogadom a felkérést, másnap pedig a tizenkét óra ötvenes géppel már repültem is Kijevbe. Az indulás reggelén olyan érzésem volt, mintha csak éjjel álmodtam volna ezt az egészet, aztán rájöttem, mindez valóság, úgyhogy ideje összepakolni a csomagokat.
A családja hogyan fogadta a döntését?
Nem könnyű nekik, hiszen tudják, mostantól kezdve ritkán utazhatok haza Budapestre, de végül a feleségem és mindkét fiam belátta, hiba lenne visszautasítanom ezt a lehetőséget.
Kérdés, a Dinamo Kijev elnöke mennyire tekinti hosszú távú megoldásnak a Szabó József, Rácz László páros szerződtetését. Érdekes ugyanis, hogy bár a korábbi vezetőedző, Anatolij Demjanenko állása már hosszú hónapok óta veszélyben volt, a mindeddig az alelnöki posztot betöltő Szabó József kinevezése szóba sem került. Nem úgy Sven-Göran Erikssoné, Marcello Lippié vagy Gerard Houllier-é…
Minden elképzelhető. Az biztos, hogy most azért bízták meg Szabó Józsefet a gárda irányításával, mert ő az, aki közelről ismeri a csapatot. Idény közben egy kívülről jött szakember nehezen tudta volna orvosolni a problémákat, márpedig a célok eléréséhez erre mindenképp szükség van.
A Bajnokok Ligájában a csoport első két helyére kell befutnunk – legrosszabb esetben az UEFAkupa-szereplést jelentő harmadikra –, a bajnokságban pedig a Sahtar Doneckkel szembeni ponthátrányunkat figyelembe véve legalább az ezüstérmet megszerezni.
Rossz nyelvek szerint a játékosok között gyakori a sértődés, a túlfizetett sztárok sokszor túlságosan is kényelmes helyzetben érzik magukat. Ezekre gondolt, amikor az imént az orvosolandó gondokat említette?
Pontosan. A cél az, hogy azokon a futballistákon, akik nem ütik meg a Dinamo szintjét, akik nem dolgoznak tisztességesen, akik csak a nagy pénzeket kapják, de nem tesznek cserébe semmit, fokozatosan túladjon a klub, és maradjon egy egységes, dolgos társaság. Az igazság az, hogy a Sahtarban jobb játékosok vannak, nekünk csak a rend és a fegyelem lehet a fegyverünk.
Ha már a problémáknál tartunk: egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, Farkas Balázsra a legnagyobb veszélyt az irigykedő riválisok rosszallása és a kijevi lányok rajongása jelenti. Hogy látja, állja a sarat a játékos?
Balázs hozzáállása nagyszerű, szereti a futballt, és mindent ennek rendel alá. Persze ezek a veszélyek nem szűnnek meg egyik pillanatról a másikra, egy játékosnak mindig a helyén kell legyen az esze.
Régóta figyelemmel követi a teljesítményét, mit gondol, mennyit fejlődött Kijevben a tizenkilenc éves támadó?
Erőnlétileg biztos sokat jelentett számára a Dinamónál töltött időszak, az viszont nem tett jót neki, hogy a klubja mellett a felnőtt- és a különböző korosztályos válogatottakra is figyelnie kellett. Elhívták a nagyokhoz, nem játszott, visszatért Kijevbe, már más játékos volt a helyén, mennie kellett az U19-be, az U21-be, közben megint kimaradt a csapat munkájából. Aztán jöttek a kisebb-nagyobb sérülések… Tudom, hogy a válogatottba szóló meghívót muszáj elfogadni, viszont azt mondom, évente csak annyi meccsre utazzon haza, amennyire a szabályok kötelezik.
Most, hogy magyarok irányítják a Dinamo Kijevet, Farkas Balázs számára is új korszak kezdődik?
Ez csak rajta múlik. Biztos, hogy megkapja a lehetőséget, de hogy tud-e élni vele, az az ő felelőssége. A csapatba kerülésről a teljesítmény dönt, nem pedig az, hogy valaki magyar vagy sem.
Rendben, a kerethirdetéskor nem szempont a nemzetiség. És az átigazolási politikában? Ön mint hazánk labdarúgásának jó ismerője, nem hívta fel a klubvezetők figyelmét valamelyik magyar futballistára?
Nem tervezzük magyar játékos szerződtetését. A Dinamo Kijev egy nemzetközi szinten is jó középhátvédet keres, ilyet azonban Magyarországon nem ismerek.
Mi a véleménye a magyar és az ukrán labdarúgást egyaránt érintő kérdésről, Koman Vladimir esetéről. Mint ismert, a Sampdoria tizennyolc éves, ukrán születésű, de magyar állampolgárságú tehetsége nem kíván hazánk válogatottjában szerepelni, inkább az ukránok meghívójára vár.
Ha én lennék a futballista helyében, végiggondolnám, mi lenne nekem a jobb: a magyar vagy az ukrán válogatottban szerepelni. A válasz, azt hiszem, egyértelmű…
Igen ám, csakhogy az ukránoknak állítólag eszük ágában sincs behívni Koman Vladimirt.
Erre viszont azt mondom, ha most nem is, később lehet, hogy számítanak rá, hiszen egy mindössze tizennyolc éves játékosról van szó. Könnyen elképzelhető, hogy hamarosan leváltják Oleg Blohin szövetségi kapitányt, az új szakvezető pedig új futballistákat is kipróbálhat. Ami azonban még ennél is fontosabb: amíg az ukrán válogatott valószínűleg két-három év múlva is meghatározó tényező lesz az európai labdarúgásban, addig ugyanezt a magyar együttestől aligha remélhetjük.