MKB: elátkozott végjáték

Az utolsó másodpercben kapott gól miatt csak döntetlent (24–24) ért el az MKB Veszprém saját csarnokában a három éve BL-t nyerő szlovén Celje PL ellen, és ezzel nagyon megnehezítette dolgát, hiszen így sokkal nehezebb lesz kiharcolnia a továbbjutást a Bajnokok Ligája F-csoportjából, amelyben a másik nagy vetélytársa a német Gummersbach.

A Celje 13–10-re megnyerte a második félidőt, s a magyar bajnoki ezüstérmes közönsége csalódottan hagyta el a termet, mert nem értette, miért volt képtelen megőrizni Mocsai Lajos csapata a szinte végig tartott előnyét (7–4, 14–10, 23–21). Igaz, a Celje szívósan küzdött, Gál Gyuláék egy pillanatig sem érezhették úgy, hogy behozhatatlan az előnyük. De mi is történt az utolsó két másodpercben? Milyen előzménye volt Miladin Kozlina pontot érő találatának?

Fél perc volt hátra (24–23), és támadhatott a Veszprém. A bírók azonban elvették a labdát a hazai együttestől, és amikor Pásztor István csapatkapitány megkérdezte, miért, először azt válaszolták, hogy így gondolták, majd kézjelzésekkel mutatták, lépéshibát láttak. A celjeieknek az ellentámadásra mintegy tizenöt másodpercük maradt. Járatták a labdát, és két másodperccel a vége előtt szabaddobáshoz jutottak.

„Az utolsó gólt akkor kerülhettük volna el, ha megtartjuk a labdát a Celje kapuja előtt, s igyekszünk betalálni – mondta Mocsai Lajos edző. – Ám a bírók a vendégeknek adták a támadás jogát. A szabaddobáskor szerettem volna a védőfalba küldeni a kispadról magas játékosaimat, ám a bírók nem engedték a cserét. A rettentően zavaros helyzetben, az ideges hangulatban a pályán lévők alkottak sáncot a trükkös szabaddobásra készülő szlovénok előtt. Miladin Kozlina ellőtte a szabaddobást, a blokkunk nem volt hatékony, így a celjei játékos betalált. A végjátékban elkövetett hibánkat részben rutintalanságunk magyarázza. Ugyanakkor tény, hogy az utolsó másodpercekben a bírók sem tudták helyesen megítélni és tisztán látni a kusza eseményeket, ezért többször is a mi kárunkra tévedtek.”

Arra a felvetésre, hogy a mérkőzés eldöntését a Veszprémnek nem kellett volna a végjátékra hagynia, Mocsai Lajos azt felelte, hogy új, átalakított, megfiatalított csapatának ez volt a bemutatkozása a BL-ben. Végig nagyon akaró, lelkes játékosait nyomta a nyerési kényszer terhe, miközben a Celje klasszisai nyugodtan, felszabadultan kézilabdázhattak, és ezt a lélektani előnyt ki is használták. Sokkal magasabb hőfokú csaták zajlanak a Bajnokok Ligájában, mint a magyar bajnokságban, és ezeket a nemzetközi tesztmérkőzéseken sem lehet modellezni. „Együttesemnek még tíz-tizenkét hasonlóan heves ütközetre lesz szüksége, hogy összerázódjon, és még jobban megállja a helyét a világelit tagjaival szemben” – hangoztatta a mester.

Pásztor István két másodperccel a vége előtt, álló óránál már hiába reklamált a bíróknál.

„A hajrában és a szabaddobáskor is hibáztunk, kapkodtunk –

mondta. – Gondjaink az összeszokottság hiányából fakadtak, mert a legforróbb pillanatban, az utolsó celjei szabaddobásnál nem értettük meg egymást. Ez persze nem csoda, mert a fiatalok beépüléséhez, összeéréséhez még több idő és több éles nemzetközi tétmeccs kell.”

A mezőny legjobbja, Dejan Perics kapus kiemelkedő formája nélkül a Veszprém alighanem hazai vereséggel kezdte volna a BL-idényt, mert az első félidő néhány látványos megmozdulásától eltekintve a csapat elmaradt a várakozástól. A találkozóról és az utolsó gólról így vélekedett a mérkőzés hőse: „Izgalmas, magas színvonalú, jó mérkőzést látott a közönség. Amikor négy góllal vezettünk, nem lett volna szabad megtorpannunk. A Celje azonban védekezési taktikát váltott, áttért az öt egyes nyitott formációra, és ezzel szemben már nehezebben kerültek gólhelyzetbe társaim. Igyekeztünk felkészülni a Celje taktikájából, ám néhány játékosunk ziccereket hagyott ki, valamint a védekezésünk sem volt végig összefogott és acélos. Az utolsó gólnál nem tudott blokkolni a sáncunk, s nekem sem sikerült hárítanom az erős, pontos lövést.”

Perics nem mondta ki, hogy csalódott, de szavaiból mégis ez érződik. Tegyük hozzá, teljes joggal. Hiszen az a gárda, amely otthoni találkozóit nem nyeri meg a BL-csoportküzdelmekben, igen nehéz helyzetbe kerülhet a végső elszámoláskor. Az első vagy a második helyet kell megszereznie a legjobb tizenhat közé vágyó együttesnek. A csoportban a harmadik helyen végző csapat a KEK-küzdelmekben folytathatja, de az már csak „vigaszág” a BL-ben csalódott együtteseknek.

Miladin Kozlina öt gólt lőtt az utolsó tíz percben, köztük a pontot érőt: „Mindenki nagyon ideges volt az utolsó pillanatban, és őszintén szólva nem is láttam, hova ment a labda. Perics nagyon jól ismer, de ezúttal nem tudta védeni a lövést. Csapatként voltunk jobbak, s a végső győzelemre is volt esélyünk.”