A Pereces-hadművelet

Még a „Pocakos lakatos” nevű kocsmában sem volt különösebb vita egy nyári estén. Folyt a sör meg a beszélgetés a nőkről, az egyre nehezebb életről s persze a futballról. Akkor mondta valaki, hogy most könnyű dolga lesz a Fradinak, mert senki sem akar feljutni.

És nem cáfolta senki ezt a mondatot, nem hangzottak el érvek a riválisok nagyra törő terveiről, s különösen akkor lett nyugodt a hangulat, amikor valaki egyszercsak felsorolta a Keleti csoport tagjait, kezdve a Tököllel, Tuzsérral, folytatva a Baktalórántházával, Mezőkövesddel, Makóval és Vecséssel. Nem tűnt félelmetes kalandnak a Ferencváros számára.

Azóta ősz lett, és a helyzet alaposan megváltozott. Azt már a rajt előtt is tudhatta mindenki: az év mecscse úgyis az lesz, amikor a Fradi az ellenfél. Így van ez már az idők kezdete óta mifelénk, a Ferencváros ellen készül mindenki, legyen szó az Újpestről vagy bármelyik aprócska település csapatáról. S ha valaki azt hitte, hogy ez a nagy, felfokozott készülődés egy mérkőzés erejéig szól, hát tévedett.

A kézlegyintéssel elintézett Keleti csoport tagjai ugyanis alaposan belelkesedtek. Azt is mondhatnánk, a szétesett és dicső múltját is meggyalázó Fradi tehet mindenről. Ha a zöld-fehérek az első fordulótól kezdve győzelmi szériába kezdtek volna, erős, határozott, sikeres csapat benyomását keltve, tán meg sem fordul a fejekben Kecskeméten, Szolnokon, Vácott vagy épp Bőcsön a feljutás gondolata. Most viszont már ezeken a településeken is az NB I-ről beszél mindenki. Egy jó Fradi mellett merő álmodozás lenne ez.

Egyszer a második világháború után egy évig egy borsodi falucska, Pereces legjobbjai is az első osztályban szerepelhettek – akkor róluk meg az éppen a Ferencváros elleni meccsen leszakadt kapufáról beszélt mindenki. Most egyre többen foglalkoznak majd a Keleti csoport hirtelen előlépő favoritjaival. A Fradi tavaly a Nyíregyházát segítette az álmok földjére. Most még szabad a pálya...

SINKOVICS GÁBOR