Életben tartott futballvarázs

Olykor felállva tapsoltak. Máskor felhördültek, talpra pattantak, zászlót, sálat lobogtattak. Szurkoltak, tiszta szívből, teli torokból. Nem voltak hetvenezren, mint annak idején, de az, aki jegyet vett ezen a hirtelen hűvösre forduló szombat délutánon a Szusza Ferenc Stadionba, újra átélte a csapattal való teljes azonosulás semmihez sem hasonlítható élményét. Pedig elemezhetnénk a helyzetet leegyszerűsítve is: nem volt különösebb tétje a meccsnek. Már korábban kiestünk, azaz elbúcsúztunk, elköszöntünk a 2008-as osztrák–svájci közös rendezésű Európa bajnokságtól, s talán csak a C-csoport negyedik helyének megszerzése lebeghetett előttünk.

De ez fals gondolat lenne, mert bizony igenis nagy tétre ment ez a kilencven perc.

A varázslatot kellett továbbra is életben tartani. Azt a különös érzést, amely a világbajnok olaszok 3–1-es felülmúlásakor kerítette hatalmába hosszú-hosszú idő után a szurkolókat. Hogy ez a fiatal magyar csapat képes folyamatosan a jó teljesítményre, s ami ennél is fontosabb, újabb és újabb győzelmekre. Ez volt tehát a tét szombat este a Várhidi Péter-féle válogatott őszi menetelésének újabb állomásán. És büszkén mondhatjuk, az ifjakból álló nemzeti együttes maximálisan kiszolgálta a nézősereget.

Elsősorban azért, mert igazi csapatként működött.

Elcsépelt mondat, százszor, ezerszer leírtuk már, de újra itt a helye: egymásért is küzdöttek ezek a játékosok. Mindezt hűen jelképezte, amikor a gólok után az oldalvonal mellett melegítő ifjú apát, a tartalék Leandrót ünnepelték a főszereplők. A közönség együtt mozdult a csapattal, minden rezdülésre azonnal válaszolt, hol tapssal, hol füttyel, hol hangos biztatással. Mert mindenki láthatta: hajtanak becsülettel a fiúk, s olykor már futballoznak is. Hol kicsiben, rövid passzos, technikás bokamozdulatokkal, hol hosszú, meglőtt, pontos indításokkal. A Málta elleni visszavágó tanulsága nem is lehet más, mint hogy ez a XXI. századi magyar válogatott immár nem küszködik az esélyesség olykor nagyon is nyomasztó terhével. Ahogy Nagy Sándor, a keret pszichológusa mondta egy nappal az Eb-selejtező előtt: „Egészséges önbizalmuk van...”

Mindezt magunk is tapasztalhattuk.

Ha cselezni kellett, akkor cseleztek a mieink, ha a helyzet úgy hozta, hogy lövést várt mindenki, hát tüzeltek. Nem volt ez valami sziporkázó játék, ám tartogatott nagyon is látványos elemeket számunkra, Gera Zoltán klasszismegoldásától, az ollózástól kezdve Buzsáky Ákos szólójáig.

Futballélmény volt ez, ha nem is frenetikus hatású, de azért szívet-lelket melengető győzelem. És nem elsősorban azért, mert Máltát sikerült térdre kényszeríteni, sokkal inkább a jövőnk miatt. Ahogy Várhidi Péter nyilatkozta hónapokkal ezelőtt: legyen türelem e játékosok iránt. Nos, a türelem megvan, a közönség szereti a csapatot – és ami a lényeg: ez a válogatott képes kiszolgálni a közönséget.

Ilyen egyszerű ez.

És ez még akkor is igaz, ha a válogatott szerdán esetleg vereséget szenved Lengyelországban.

A varázslat, amely az olasz együttes legyőzésével kezdődött, talán most már akkor sem szakad meg...

AZ NS JÁTÉKOSÉRTÉKELÉSE

Várhidi Péter együtteséből három alapember (Hajnal Tamás, Priskin Tamás és Vanczák Vilmos) is hiányzott, de az őket helyettesítő futballisták egyáltalán nem okoztak csalódást. Mi több, Feczesin Róbert góllal hálálta meg a bizalmat. A magyar válogatottban a Brescia támadójáén kívül is több remek teljesítmény akadt még a Málta elleni Eb-selejtezőn. Gera Zoltán szinte minden támadásban benne volt, és ha kicsivel több szerencséje van, az UEFA-játéknap legszebb találatát szerezhette volna. Feltétlenül kiemelendő még Vass Ádám produkciója, aki ezúttal is éretten futballozott. Némi meglepetésre a szövetségi kapitány a kezdőbe jelölte Filkor Attilát is, de az Internazionale középpályása szintén azok közé tartozott, akik igazolták: helyük van ebben a csapatban. Ami a máltaiakat illeti: két legveszélyesebb játékosuk, Michael Mifsud, illetve Andre Schembri Újpesten nem igazolta jó hírét.

MAGYARORSZÁG

Fülöp Márton 0

Lényegében jelentősebb munka nélkül nézte végig a mérkőzést, egyszer kellett csak közbeavatkoznia, és akkor remek ütemben lépett ki a kapuból.

Szélesi Zoltán 6

Megbízhatóan és egyenletesen jó teljesítményt nyújtva játszott, igaz, a vendégek az ő oldalán nem is igen próbálkoztak.

Vaskó Tamás 5

Olykor nehezen boldogult Andre Schembrivel, kicsit lassúbb és olykor darabos volt.

Juhász Roland 7

Úr volt a földön és a levegőben is, magabiztosan rombolt, nem lehetett átjátszani.

Balogh Béla 6

Szinte észrevétlenül tette a dolgát, de uralta a pálya bal oldalát és az átadásai is sikerültek.

Vass Ádám 7

Hihetetlenül sokat futott, rengeteg labdát szerzett, azokat szinte kivétel nélkül pontosan meg is játszotta, és olykor még irányítói szerepkört is felvállalt bátor indításaival.

Tőzsér Dániel 6

Hullámzó teljesítményt nyújtott, ám pazar góljával megnyugtatta a csapatot és a közönséget.

Gera Zoltán 7

Bejátszotta az egész pályát, számtalan remek labdával szolgálta ki a társakat, nagyon jól teljesített.

Filkor Attila 6

Harcosan, nagy akarattal futballozott, buzgott benne a vállalkozó kedv, ám lövései ezúttal nem sikerültek.

Dzsudzsák Balázs 5

Halványabb és bátortalanabb volt a megszokottnál, rendre rosszul döntött, ugyanakkor szép gólpasszt adott.

Feczesin Róbert 7

Fontos gólt szerzett, emellett állandóan mozgásban volt, mindig veszélyt jelentett a máltai kapura, és akadt egy-két parádés átadása is.

A CSERÉK közül Buzsáky Ákos (–) gondtalanul illeszkedett be a csapatba, Rajczi Péter (–) nem kapott sok időt, Leandro (–) pedig válogatottsági számának növelésével ünnepelhette leánygyermekének születését.

MÁLTA

Justin Haber 6

A gólokról nem tehetett, több bravúros védést is bemutatott.

Kenneth Scicluna 5

Szerencséje, hogy az oldalán játszó Dzsudzsák Balázs nem volt formában, így nem akadt sok dolga a mérkőzés folyamán.

Brian Said 5

Noha a csapatkapitány jól összefogta a máltai hátvédsort, az első gólnál lemaradt Feczesin Róbertről.

Luke Dimech 6

Testalkata alapján rögbijátékos is lehetne, a földön viszont több magyar futballista is átverte.

Ian Azzopardi 6

Az sem zavarta meg, hogy az erősen fújó szél is ellene dolgozott, rendre lefülelte a hosszú keresztlabdákat.

Kevin Sammut 4

Légüres térben mozgott, a máltai csapat rossz átadásainak zöme az ő nevéhez fűződött.

Roderick Briffa 5

Próbálta felvenni a ritmust a magyar középpályásokkal, de nem tudta sikeresen megszűrni a hazai akciókat.

George Mallia 5

Megkísérelte szervezni csapata játékát, ám indításai és passzai többnyire pontatlanok voltak, ezáltal ő sem tudott vezéregyinéséggé válni.

Ivan Woods 6

A máltai középpályássor legjobbja volt, sokat vállalkozott, de a kapu elé neki sem sikerült odaérnie.

Michael Mifsud 6

Gyorsasága vitathatatlan, ha futásra kényszerítette Vaskó Tamást, megverte a magyar hátvédet, ám igazi helyzetet nem tudott kialakítani magának.

Andre Schembri 5

Ezúttal is igazolta, hogy rendkívül kellemetlen ellenfél, csíp, harap, rúg, hogy megszerezze a felé érkező labdát. Ezen az estén azonban nem tudott főszereplő lenni.

A CSERÉK közül Udo Nwoko (–) a Szusza Ferenc Stadionban debütált a máltai válogatottban, felejthető produkciót nyújtva, Terence Scerri (–) és Roderick Bajada (–) pedig még csak nem is ért labdába a mérkőzésen, igaz, utóbbi játékosnak erre alig néhány másodpercnyi lehetősége lett volna…