Rendezőből néző?

Mi, magyarok valahogy úgy vagyunk: mindegy hogyan, de jussunk már végre ki egy jelentős tornára. Amikor megpályáztuk az Európa-bajnokság rendezését – előbb az osztrákokkal, majdegyedül, legutóbb pedig a horvátokkal közösen –, az egyik érv éppen az volt, hogy legalább biztosan ott leszünk…

Ebből kiindulva hihetnénk, az osztrákoknak elment az eszük.

Legalábbis Michael Kriess humoristának, aki mozgalmat indított, hogy válogatottja rendezőként adja át a helyét egy nálánál jóval erősebb csapatnak a jövő évi Európa-bajnokságon. Az automatikusan járó jog szerintük kevés, az olyan válogatott, mint az osztrák, csak lejáratja az egész országot, a nemzetet, s attól félnek, hogy júniusban Ausztrián röhög majd a kontinens és az egész világ.

Szó, mi szó, a sógorok nem remekelnek mostanában. Az idén még csak meccset sem nyertek, valóban kilátástalanul futballoznak. Pedig kínjukban már szinte mindent bevetettek az eredményesség érdekében, még a tömeges honosítást is: lassan egy egész válogatottat ki lehetne állítani azokból a labdarúgókból, akik nem Ausztriában látták meg a napvilágot, ám már pályára léptek osztrák színekben. A jelek szerint azonban ez sem segít, és a lehangoló szereplés miatt indult a már említett mozgalom, amelynek a jelszava: Österreich zeigt rückgrat, szabadon fordítva: Legyen tartása Ausztriának. Arra utal, hogy ha már egyszer nem megy ez a szép játék a válogatottnak, azt férfiasan ismerje be, és adjon lehetőséget egy olyan csapatnak, amely nem jutott ki, ám valóban emelné az Európa-bajnokság színvonalát. Ilyen együttest pedig nem nehéz találni a mezőnyben, hiszen például Franciaországot, Olaszországot vagy éppen Oroszországot és Angliát is reálisan fenyegeti a veszély, hogy jövő nyáron szurkolói csupán semleges nézői lesznek a világ harmadik legrangosabb sporteseményének.

A mozgalom honlapja (www.rueckgrat.cc) mindenesetre felér egy becsületsértéssel, bár az ott olvasható petíció szerzője szerint inkább az a sértés, ahogyan az osztrák válogatott futballozik. Azt írja például, hogy amikor ez a csapat pályára lép, a tehetség olyan gyakran nyilvánul meg, mint ahányszor meteorit csapódik a Földbe. Meg aztán a válogatott irányítói olyan huszonhat éves labdarúgókat fedeznek fel teljesen váratlanul, akik a második meccsüket játsszák valamelyik másodosztályú külföldi bajnokságban, be is teszik őket a csapatba, ahol persze képtelenek maradandót alkotni. A petíció leszögezi: az osztrák válogatott játéka sérti az esztétikai érzéket és mindazt, amit a futball nevű csodálatos játék alatt ért a világ. Ezért az ország Eb-részvétele már önmagában ellentmondásos, hiszen a himnuszt elmotyogni is alig tudó játékosok halálra vált arccal várják az éppen aktuális kilátástalan küzdelmet a labdával és az ellenféllel.

A kegyetlen és durva szavakkal több mint nyolcezren azonosultak úgy, hogy aláírásukkal támogatták a kezdeményezést. A szervezők abban bíznak, hogy Ausztriában összegyűlik százezer aláírás, a kontinensről pedig egymillióan is csatlakoznak hozzájuk. Abban biztosak lehetnek, hogy amikor eldől, valamelyik futballhatalom végképp búcsút int az Európa-bajnokságnak, annak szurkolói szorgalmasan küldözgetik majd az aláírásokat.

A kezdeményezés azonban alighanem pusztán érdekes epizódja lesz a 2008-as Eb selejtezőinek. Az osztrák szövetség eddig a füle botját sem mozdította, zavartalanul – legalábbis ebből a szempontból… – készül a rendezésre, a decemberi sorsolásra. Az egyik kalapban egészen biztosan ott lesz egy Ausztria nevét tartalmazó gömb is, az persze más kérdés, hogy nyilván nem a kiemeltek között kap helyet. Josef Hickersberger szövetségi kapitány képtelenségnek nevezte a visszalépés ötletét, Andreas Herzog korábbi válogatott játékos pedig úgy reagált: nem is tudta, hogy ennyi hülye él Ausztriában. Michel Platini, az UEFA elnöke ugyanakkor érdekesnek tartja a javaslatot.

A kíváncsiskodók és a támogatók száma közötti irdatlan különbség jelzi, csupán játék, még ha elkeseredett játék is ez a mozgalom, de egyben arra is utal, hogy ez a futballját tekintve is nagy múltú, egykor a világ élvonalába tartozó ország hihetetlenül mélyre zuhant, válsággal küzd, és lassan elpárolog szurkolói türelme. Ugye, milyen ismerős? Ha valaki, mi magyarok biztosan megértjük a sógorok elkeseredettségét…